A Kövek a sáncra (2014) című lengyel ellenállófilm az olyan régi nagy kedvenc partizánfilmek és sorozatok nyomában halad, mint A belgrádi fiúk, csak azoknál sokkal modernebb.
Pontosan 60 éve a Lengyelországot lerohanó német hadsereg bevette Krakkót, négy napra rá pedig nekikezdett a főváros, Varsó ostromának. Bár a lengyel hadjárat tragikus gyorsasággal ért véget, az ország pedig majdnem hat évnyi megszállás után, 1945 elején szabadult fel és több mint 6 millió lengyel veszett oda, az ellenállás már az első hónapokban megindult. És bár a különböző ellenálló csoportok más-más politikai irányelvet követtek, a lakosság nagy része aktívan támogatta őket, és rengeteg fiatal vált vagy aktív taggá vagy hasznos segítővé. A Kövek a sáncra (2014) is egy ilyen csapat története.
A varsói fiatalokból álló cserkészcsapat tagjai is szeretnének valamit tenni hazájuk védelmében. Apró dolgokat csinálnak - letépik a horogkeresztes zászlót, levetkőztetik a részeg német tiszteket - amivel az életüket kockáztatják. Zoska és Rudy egy ilyen csapat meghatározó tagjai, akiket társaik elfogadnak. A kis csoport hamarosan a legnagyobb ellenálló szervezet, a Honi Hadsereg részévé válik - bár sokszor nem értenek egyet a "hivatalos" ellenállás rideg szabályaival -, a többi cserkészcsapattal együtt a Szürke Sereget alkotják. A fiúk kiképzésben vesznek részt, és feladataik is egyre komolyabbá válnak. Eleinte minden sikerül, ám a németek árulásra kényszerítik egyik társukat. Ezután Rudyt elhurcolják, és megkínozzák, barátja, Zoska azonban akciót szervez a kiszabadítására. És mindez garantáltan megtörtént esemény alapján készült.
A Fegyvertár előtti akcióban 28 cserkész áldozta fel életét egy társuk megmentéséért. A csapatból csak nyolcan élték túl a háborút. A Szürke Sereg a megszállt Európa legnagyobb fiatalokból álló konspirációs szervezete volt a II. világháború alatt, majd azt követően a sztálini terror éveiben is töretlenül küzdöttek. Robert Glinski (Szia, Tereska!) rendező, aki Aleksander Kaminski nagy sikerű regényét dolgozta fel, a legjobb lengyel háborús filmes hagyományokat követi, és a szerény költésvetésből is rendkívül látványos és történelmileg is hiteles munkát alkotott tehetséges fiatal színészekkel. És a Kövek a sáncra érthető módon nem az akcióban erős – ezek a fiúk nem kiképzett katonák, hanem alig felfegyverzett, sokszor ügyetlen partizánok -, hanem a civil bátorság bemutatásában. És ezen belül is a Gestapo fogságába esett, a biztos halállal szembenéző, de bátorságát és humorát végig megőrző srác, Rudy (Tomasz Zietek) története a legizgalmasabb és legtorokszorítóbb. Kár, hogy nem készülnek hasonló magyar filmek – igaz, a mi helyzetünk kicsit más volt a világháborúban.
