A Börtönregényhez (2012) Mel Gibson saját ötletéből írta meg a forgatókönyvet, de a rendezést már nem vállalta, inkább azt mutatja meg, hogyan éljünk túl egy mexikói börtönt.
Kezdve az olyan klasszikusoktól, mint az Éjféli expressz (1978) a „külföldiek a harmadik világ börtöneiben” amolyan önálló filmes műfajjá nőtte ki magát, rendszerint valós történeteket dolgozva fel, és nyilván nem a legvidámabb hangnemben. Mel Gibson teljesen másként közelíti meg a témát, az ő hőse a jég hátán is megél, neki egy mexikói börtön a lehetőségek tárházát jelenti, és ő él is ezekkel a lehetőségekkel!
Driver ugyanis hivatásos bűnöző, akit akkor kapcsol le pár korrupt mexikói zsaru, amikor a kocsijában egy rakás lopott pénzzel és egy sebesült bűntárssal kétségbeesetten próbál átjutni a határon. A pénzt elveszik és nem adnak róla nyugták, a jobblétre szenderült havert elföldelik a sivatagban, Drivert pedig egy vad börtönbe zárják, és eldobják a kulcsot. A férfi egy, valamilyen oknál fogva különleges elbánásban részesülő 9 éves kisfiú segítségével próbál életben maradni a káosz és korrupció uralta börtönben. Vakmerő tervet eszel ki, hogy megszökjön a fiúval (Kevin Balmore), annak anyjával és közben még a pénzt is visszaszerezze – és ahhoz, hogy szabadlábon is életben maradjon, mert a pénznek volt egy eredeti gazdája is.
Gibson maga rukkolt elé a film ötletével, majd társ-forgatókönyvíróként papírra is vetette azt, a rendezést viszont átpasszolta annak az Adrian Grunbergnek, aki az Apocalypto forgatásán még a rendezőasszisztense volt. Grunbergnek ez volt az első önálló rendezése, ígéretes tehetségnek számított, amíg következő munkájával, a Rambo V - Utolsó vérrel (2019) el nem bizonytalanított mindenkit, de most vissza a Börtönregényhez (2012). Ami tényleg végig nagyon vicces, ami meglepő egy mexikói börtönben, ráadásul egy létező börtönről van szó: az El Pueblito becenevű büntetés végrehajtási intézmény valós, ahol gyakorlatilag mindenki össze van eresztve, aztán boldoguljanak úgy, ahogy tudnak, és ahol a különböző bandák uralkodnak. Főhősünk mindezt úgy meséli el narrátorként, mintha az anyukájának számolna be a mexikói nyaralásáról. És Gibsonnak jól áll a lazaság és az akcióvígjáték, a sztori pedig kellőképpen csavaros ahhoz, hogy végig izgalmas maradjon.
Sokan vetették fel egyébként, hogy ez a film az 1999-es Visszavágó folytatása: ott is a főszereplő a narrátor, aki egykor katona volt, profi tolvaj, és akit a felesége egy üzlettársa miatt hagyott ott. Ki tudja, lehet valami a dologban!
