Az 1999-es A csontember egyszerre csavaros krimi és mélyen szántó pszichológiai thriller, és ki-ki választhat, hogy az ágyhoz kötött Denzel Washingtonnak vagy a New Yorkban rohangáló Angelinának drukkol jobban.
Lehet egy nyaktól lefelé lebénult, ennél fogva a nap huszonnégy órájában ágyhoz kötött rendőr egy brutális sorozatgyilkos méltó ellenfele, egy olyan ügy megoldója, amely mindenki máson kifog? Igen, ha ez a rendőr Denzel Washington, a segítségére pedig a hamvasan fiatal Angelina Jolie siet. És pontosan ezt történik A csontemberben (1999) – pedig rendezője, Phillip Noyce (Férfias játékok, Végveszélyben) bemutatása után úgy vélte, hogy munkája futószalagon készült, és csak David Fincher 1995-ös klasszikus thrillerét, a Hetediket próbálta utánozni.
Lincoln Rhyme felügyelő (Washington) New York, sőt, talán az egész állam legjobb helyszínelője: azt is észreveszi, amit senki más, oda is bemászik a nyomokat követve, ahová senki más nem mer, és pont ez okozza a vesztét: egy tragikus baleset következtében lebénul. Nyaktól lefelé mozdulni se tud, és úgy érzi, véget ért számára az élet. Mindaddig, míg fel nem bukkan a városban egy őrült sorozatgyilkos, aki különös ravaszsággal bánik el áldozataival. Rhyme végre méltó ellenfélre akad, de egyedül tehetetlen, partnert keres. Az egyszerű rendőrjárőr, Amelia (Angelina Jolie) talált rá az első gyilkosság áldozatára, és az ő gyors gondolkodásának, talpraesettségének köszönhetően képes azokat a nyomokat biztosítani, amiket Rhyme fel tud használni a nyomozáshoz – odahaza, ágyhoz kötve. Bár a fiatal, tapasztalatlan rendőrnő eleinte vonakodik, kénytelen halálpontosan követni magatehetetlen társa utasításait. Egy emberként kell látniuk és dönteniük, mielőtt újra lecsap a magát Csontembernek nevező mániákus gyilkos. Aki szintén elég jól ért a helyszíneléshez.
A csontember nagy húzása, hogy két szinten megy előre, és ez a két szint szinte a legvégéig világosan elkülöníthető. Az első szint egy krimi erős akcióelemekkel, ezt képviseli Angelina Jolie karaktere, aki csatornákban, alagutakban, elhagyott mészárszékeken rohangál a gyilkos nyomában, vagy legalábbis nyomokat igyekszik találni. A második szint egy pszichológia thriller, amelyben a gondolkodásé, az elemzésé és a következtéseké a főszerep, és mindkettő jól működik, jól egészítik ki egymást a megfelelő csatlakozási pontokon, de a második szint nyilván jobb. Azért nyilván, mert Washington nagyságrendekkel jobb színész, mint Jolie – aki viszont szebb nála, igaz, ez nézőpont kérdése. Egyébként, hogy a nézőket megzavarja, hogy ne jöjjenek rá túl korán a gyilkos személye, számos jelenetben a Howard Cheney parancsnokot játszó Michael Rooker alakítja a maszkos gyilkost.
2020-ban minisorozat készült a regény alapján, ebben Russell Hornsby (A viszony, Grimm) alakítja Rhyme-ot, Ameliát pedig Arielle Kebbel (Vámpírnaplók).
