Párizs a jelek szerint már az Elrabolva széria előtt is veszélyes hely volt a külföldi lányok és asszonyok számára, de ha valakinek egyszerre Indiana Jones és Han Solo az ura, az ne izguljon túl sokat!
Volt idő, amikor Harrison Fordra előszeretettel osztották a kedves felesége kapcsán bajba került orvos szerepét, és ha így nézzük, akkor az Őrület, ami egyébként egy 1958-as francia film, a Felvonó a vérpadra remake-je, egyfajta előtanulmány Ford számára a jóval sikeresebb, mára már kultuszfilmként számon tartott 1993-as A szökevényhez. Nem mintha ez a film nem állna meg a saját lábán!
Merthogy 1988-ban járunk, és a filmet az a Roman Polanski rendezte, aki 1977-ben, miután egy 13 éves lány megrontásával vádolták, megszökött Amerikából az ítélet elől, és Franciaországban építette fel újra a karrierjét. Ahol már nem készített olyan kaliberű filmeket, mint a Rosemary gyermeke vagy a Kínai negyed – hogy aztán 2002-ben újra önmagára találjon A zongoristával -, ám így is a világ legnagyobb rendezői közé tartozott. Nyilván ezért nem adták ki az USÁ-nak a francia hatóságok, és ezért dolgozhatott olyan sztárokkal, mint Harrison Ford, aki, ahogy írtuk, itt egy bajba jutott doki. Ő Dr. Richard Walker, az amerikai sebész, aki egy kongresszusra érkezik Párizsba, felesége kíséretében. Este a feleség, aki korábban ártatlanul megjegyezte, hogy valószínűleg elcserélték a bőröndjét valakiével a reptéren, nyomtalanul eltűnik a szállodai szobából. Hősünk azonnal a rendőrségre rohan, hogy bejelentse az esetet, de kénytelen tudomásul venni, hogy a hivatalos szervek teljes közönnyel viseltetnek az ügy iránt. Nem marad más választása, mint önálló nyomozásba kezdeni, ami különösen nehéz feladat egy idegen városban. Szerencséjére hamarosan segítőtársra akad egy különös lány, a vonzó Michelle személyében.
Ismétlem, 1988-ban járunk, azóta jóval magasabb lett a nézők ingerküszöbe, ma már több erőszak, szex, sztár, látvány és fordulat kell. Az akkori krimik sok szempontból egyszerűbbek, lassabbak, kimértebbek voltak, és ez igaz az Őrületre is. Ami nem jelenti azt, hogy Polanski munkája ne lenne izgalmas és csavaros, hiszen előkerülnek izraeli ügynökök és arab terroristák, egy nukleáris robbanófej indítókulcsa, és persze ott van a kor francia szexideálja, Emmanuelle Seigner a zűrös segítőtárs szerepében, és ő az a fajta színésznő, akikhez Polanski mindig is vonzódott – és akit kicsivel később feleségül is vett. És persze ott van Ennio Morricone filmzenéje is, és ha önmagában nem lett volna izgalmas a sztori, ettől a zenétől az lett.
