Kedvenc bamba képű, nagydarab komikusunk jól belehúz a hétvégére és idétlenebbnél idétlenebb vígjátékokban marhul, pedig őt komolynak is szeretjük.
Péntek: Az elveszettek földje (2009)
Nem állítom, hogy ez az időutazós ökörség lenne Will Ferrell legjobb vígjátéka, mert ez nyilvánvalóan nem igaz még szubjektív szempontok alapján sem, de Ferrell szerencsére itt s roppant szórakoztató. Pedig nem játszik mást, mint amit szinte mindig, a meg nem értett marhát, akit mindenki kiröhög, de a végére mégis neki lesz igaza és még a csajt is hazaviheti.
Dr. Rick Marshall kvantum paleontológust a tudósvilág kineveti az időgörbületekről és a más dimenziókba történő utazásról vallott nézetei miatt, így komoly kutatói állását is elveszíti. Csakhogy előkerül egy rajongója, egy fiatal, ambiciózus tudóslány, akinek biztatására Dr. Marshall befejezi időgépe megépítését. A gépezet jóvoltából Dr. Marshall és kutatótársa és egy, véletlenül melléjük csapódott tűzijátékárus az Elveszettek Földjén találja magát, ahol dinoszauruszok és más félelmetes lények élnek. Olyan a hely, mint Csodaország speeden, és még veszélyes is!
Szombat: Zoolander 2 (2016)
Nem véletlenül volt az első Zoolander film olyan nagy siker: laza volt és önmagán is gúnyolódott, ügyesen figurázta ki a divat világát, amit persze kicsit tömjénezett is, jók voltak a poénok és még jobbak az arcok. Ben Stiller itt egész elviselhető volt ostoba férfimodellként, Owen Wilson pedig nagyszerű volt a riválisaként, de a legszórakoztatóbb mégis Will Ferrell volt a gonosz Mugatu szerepében, aki a divatmaffia megbízásáról a gyerekmunkát betiltani készülő maláj miniszterelnök életére tört. Az új filmben Mugatu is visszatér, kitör a börtönből és Zoolanderékon állna bosszút.
A folytatásban iszonyú kigyúrtan, egy rakás börtöntetkóval látjuk viszont – a tetoválások között ott van védjegye, a zongorabillentyű mintás nyakkendő is -, ám hamarosan visszatér a hagyományos, szerinte kifinomult, valójában baromira eltúlzott gonoszkodáshoz. A dologban az a szomorú, hogy a két főszereplő tizedannyira sem vicces, mint ő, pedig még Penelope Cruzt is elhozták, hogy néha jól letapizzák.
Vasárnap: Keményítőkúra (2015)
Tízéves börtönbüntetésre ítélik James Kinget, a befektetési alap menedzserét, amit a hírhedt San Quentin börtönben kell letöltenie. A bíró harminc napot ad neki arra, hogy elintézze a folyamatban lévő ügyeit. Hogy megfelelően felkészüljön arra, ami a rácsok mögött várja, King felbéreli a kocsimosó fiúját, Darnellt, hogy segítsen neki. Azt hiszi ugyanis , hogy Darnell egy kőkemény exfegyenc, akivel nem lehet packázni. Pedig a srác keményen dolgozik az üzletében, és azért került börtönbe, mert valami gondja akadt a parkolójegyekkel – most viszont simliskedni kezd, mert jól jön neki a „tanításért” járó pénz.
Ferrell általában párosban működik jól – kedvenc partnere a hasonlóan bamba képű John C. Reilly -, és most is ez történik, csak nyilván a piaci igényekre való tekintettel az apró, de hangos Kevin Harttal rakták össze. Hart rendszerint baromi idegesítő, pedig valamiért nagyon nagy sztár lett, Ferrell mellett viszont ő is egész elviselhető és szórakoztató lesz mint a kamu keménycsávó, aki néha elképesztően rossz tanácsokat ad. Persze nem rá kell figyeli, hanem Ferrellre, aki a való világba kilépve csodálkozik rá mindenre – és ez nagyon megy neki.
Vasárnap: Pancser Police (2010)
És egy újabb vicces párosítás Will Ferrellel, csakhogy most nem egy másik komikust kapott partnernek, ahogy az lenni szokott, hanem egy A kategóriás sztár, egy akcióhőst, vagyis Mark Wahlberget. Utóbbi adrenalinfüggő zsaru, olyasmi, mint Mel Gibson volt a Halálos fegyverben, csak elbaltázott valamit, és lefokozták, társnak pedig megkapta a gyilkosságiak mamlasz könyvelőjét. Ők ketten csak messziről bámulják az ügyosztály menő kopóit - Dwayne Johnson és Samuel L. Jackson hálás mellékszerepben -, míg végül egyszer úgy hozza a sors, hogy kénytelenek a helyükre lépni.
Bár Wahlberg nyilván úgy hatszor annyit kapott a szerepért, mint Ferrell, nem kérdéses, hogy ez kinek a filmje és ki az igazi komikus és ki az, aki becsületesen próbálkozik. Wahlberg egyébként nyilván élvezte a dolgot és a közönségnek is bejött, mert tavaly újra együtt dolgoztak a Megjött Apuciban, ami szerény véleményem szerint valamivel jobban sikerült a rémes magyar címet kapott Pancser Police-nál, de zsaruvígjátékkal amúgy is Dunát lehetne rekeszteni.
