Az aranykor

Habár az első magyar tévés kvízjátékra már bő egy évvel a Magyar Televízió hivatalos rendszeres adásának elindulása után sor került (ez volt az 1958-as Csak könyvsorsjeggyel!, aminek a fődíját, egy méregdrága tévékészüléket az akkor még főiskolás Antal Imre nyert meg), a hatvanas években pedig rendszeressé váltak a különféle tudáspróbák a kisképernyőn, ezek mára vagy teljesen elfeledetté váltak (Irodalmi klub, Oszkár tudja, Filmbarátok Köre), vagy speciálisan diákoknak hirdették meg őket (mint például az 1962-től több mint két évtizeden át futott Ki miben tudós?-t, amit különféle tantárgyakban lehetett játszani, és a győztes középiskolásoknak nem kellett egyetemi felvételi vizsgát tenniük).

Részletesebben a Kapcsoltamról

Amikor Rózsa Gyuri és Vitray egy sárga telefonnal gondolkodásra bírta a tévénézőket

A Kapcsoltam című vetélkedő tíz évig volt műsoron és megalapozta a betelefonálós játékok jövőjét a televízióban.

Tovább

A ma is tömegek által emlegetett, a nagyközönségnek szóló, klasszikusnak nevezhető műveltségi és/vagy tudásalapú vetélkedők a hetvenes években terjedtek el igazán: ekkor indult el a Lehet egy kérdéssel több?, a Játék a betűkkel („a magyar Scrabble”) Egri Jánossal és a barkochbajátékra épülő Van benne valami

az utóbb az ország nagy tudású kvízprofesszorává avanzsált Vágó Istvánnal.

Aztán a nyolcvanas évektől jöttek sorra az olyan műsorok, mint a Keresztkérdés (az Egri János vezetésével zajló tévés keresztrejtvényfejtés), az azóta legendássá vált Kapcsoltam Vitray Tamással, majd Rózsa Györggyel, a Fele sem igaz! Vágó Istvánnal vagy az ismét csak Egri-féle Elmebajnokság és Kérdezzǃ Felelek, melyeknek közös tulajdonsága, hogy épüljenek bármilyen egyszerű koncepcióra, elég magas szinten dolgoztatták meg a versenyzők elméjét.

A kereskedelmi tévék kora

A két legnagyobb magyar kertévé 1997-es, közel egy időben történt indulásakor természetesen a vetélkedő műfaja sem hiányozhatott a palettáról, ám a műsorkészítők a „kenyeret és cirkuszt!” jegyében elég alacsonyra tették a lécet. A korábbi köztévés népnevelés helyett egyértelműen a tömegek szórakoztatása volt a cél, és színvonalas szórakoztatás helyett az egyszerűségre és a bombasztikus megoldásokra törekedtek. Előbbire jó példa a Pokrivtsák Mónika vezetésével zajlott Meri vagy nem meri?, ami a Kapcsoltamhoz hasonlóan betelefonálós műsor volt, de a hasonlóságok sorának ezzel vége is, hiszen ez egy úgynevezett tippelős játék volt, és annak sem a legkifinomultabb formája.

A betelefonáló versenyzőnek ugyanis azt kellett kitalálnia, hajlandó-e hülyét csinálni magából az RTL Klub „száguldó riporterei” által kameravégre kapott járókelő (például elénekel-e nyílt színen egy V.I.P.-slágert?), vagy sem. A csatorna egy másik műsora, a Százból egy pedig ugyan tudásalapú vetélkedőnek álcázta magát, de mivel a stúdióban ülő játékosoknak úgy adták meg a válaszlehetőségeket, hogy elég nehéz volt nem eltalálni a helyes megoldást (például hogy bérszámfejtő, költő, torreádor vagy munkanélküli volt-e a Carmen című opera egyik karaktere?),

nem igazán lehet egy napon említeni a fenti műsorokkal.

A kor jellegzetes vetélkedője volt még az akasztófajátékot újragondoló Szerencsekerék, amely ugyan 1993-ban a köztévén indult, de 1997-ben a TV2-n talált otthonra. Ez a műsor képviselt még bizonyos színvonalat, de a rengeteg bőbeszédű termékelhelyezés rövid úton élvezhetetlenné tette, ráadásul pár évvel a kereskedelmi csatornára költözése után, 2001-ben meg is szűnt. Mondhatjuk tehát, hogy a kvízműfaj egyértelműen a kertévék megjelenésével indult meg a lejtőn, de, és ez egy hatalmas DE, a kilencvenes és kétezres években még egyszerre voltak jelen, és ugyanakkora népszerűségnek örvendtek a valódi tudást tesztelő, az okosabb, műveltebb közönségnek is kihívást jelentő vetélkedők és a fent említett csodák.

Reneszánsz

Ekkor élte ugyanis reneszánszát Vágó István, akinek a műsoraira akkor még vevő volt a kereskedelmi tévé is. Az 1993-as indulásakor még a köztévén sugárzott, majd 1997-ben a TV2-re költöző Mindent vagy semmit! például csont nélkül minden idők egyik legszínvonalasabb magyar műveltségi vetélkedője, amelynek értékéből mit sem von le, hogy Vágó furfangosan két, idehaza (akkor még) teljesen ismeretlen amerikai kvízműsort gyúrt össze benne: a Jeopardy!-t és a Sale of the Centuryt – azaz a száraz tudásalapú vetélkedőt azzal dobta fel, hogy az adás végén az aktuális versenyzőnek mindig döntenie kellett, hogy bevásárol-e az addig összegyűjtött pontjaiból a tárgynyereményekből vagy visszatér a következő részben, és folytatja a versenyt – amelynek a végén bukás vagy a főnyereményt jelentő „álomautó” is várhatja.

Még több Vágó

Vágó István 8 legemlékezetesebb tévéműsora

A 74 éves korában elhunyt kvízmester a Van benne valami, az Álljunk meg egy szóra!, a Mindent vagy semmit vagy a Legyen Ön is milliomos! adásaival túlzás nélkül milliókat ültetett le a tévékészülékek elé.

Tovább

A frappáns témakörök és az egyre nehezedő ötletes fejtörők színvonalát pedig bárki csekkolhatja ma is, hiszen sok háztartásban fellelhető a műsor társasjáték verziója. A másik, társasjáték formájában szintén elérhető ikonikus Vágó-kvízműsor a Legyen Ön is milliomos!, amelynek az esetében már elkerülhetetlen volt az eredeti formátum (a Who Wants to Be a Millionaire?) megvásárlása, de még így is egyedi ízt adott neki a műsorvezető tudása, stílusa és tapasztalata, minek köszönhetően 2000-től egészen 2008-ig maradt adásban az eredeti formájában (később, amikor már nem Vágó vezette, a játék szemmel láthatóan nem talált már soha magára, így Fábry, Friderikusz és Gundel Takács is csak egy-két évadot volt a műsorvezetője 2019-es megszűnéséig).

Ezeknek az igényes vetélkedőknek a farvizén még a 2010-es években is meg tudtak kapaszkodni olyan minőségi(bb) műsorok, mint a Maradj talpon! (ami a köztévén ment), illetve A Széf vagy A Kód az RTL Klubon (bár utóbbi játék esetében inkább az jelentett kihívást a versenyzőknek, hogy viszonylag szűk határidőn belül kellett válaszolniuk, nem pedig a kérdések nehézsége).

A 2020-as években azonban soha nem látott mélypontra süllyedt a magyar televíziós kvízek piaca.

A neoprimitív

Habár napjainkban is (és ezen az elmúlt pár évet értjük) bele lehet futni vérbeli tudásalapú vetélkedőkbe, ezek jellemzően nem a mindenki által nézett legnépszerűbb csatornákon, hanem viszonylag alacsony nézettségű magántévéken (például az ATV-n) futnak, és minden A Géniuszra vagy 500-ra jut alsó hangon öt Kasza Tibi-féle Szerencsekerék vagy a Zsákbamacska 2.0-ás verziója. Persze a Zsákbamacska eredeti, Rózsa György által 1994–95-ben a köztévén vezetett tippelős vetélkedő sem emelkedett Vágó István-i magasságokba, de annak egyrészt még megvolt a maga bája (elsősorban a műsorvezető perszónájának köszönhetően), másrészt akkor még volt egy bizonyos szint, és nem mentek le teljesen kutyába.

Kritikánk A Géniuszról

Nagyon okos emberek döngölik egymást a földbe, és ez jó!

Az ATV-n Gundel Takács Gábor (műsor)vezetésével futó A Géniusz nemcsak a régimódi kvízműsorok világát és hangulatát hozza vissza, hanem azok játékosait is. Rutinos, művelt, nagy tudású embereket, akik most egymást nyomják le.

Tovább

Régen ugyanis csak üde színfoltja volt a műsornak, hogy Rózsa a névtáblájára a legviccesebb nevet felíró vagy jelzés értékkel Jockey Ewingnak öltöző játékosjelöltet választotta ki a tippversenyre,

ma viszont kötelező elemmé vált a minél idétlenebb jelmezbe öltözés,

ez az olcsó majomparádé ráadásul egészen ordenáré és/vagy szexista poénkodásra ad lehetőséget a műsorvezetők (tavaly Majka és Pápai Joci, idén Marics Peti, Pető Brúnó, T. Danny és Szente Vajk) számára.

A Szerencsekerék 3.0-s verziója pedig (az 1993-tól 2001-ig futó első változatot követően a műsor egy rövidebb időre már 2011-ben visszatért) nem feltétlenül azért csökkenti a színvonalat, mert ostobák lennének a kérdések, hiszen a megadott betűktől függően könnyű és nehéz is lehet egy-egy feladvány, hanem azért, mert már egy egészen megváltozott hozzáállással készült. Az emberek ugyanis ma már nem azért nézik, hogy együtt gondolkodjanak a játékosokkal, hanem hogy azon szörnyülködjenek és kárörvendjenek, hogy „milyen hülye, hogy még ezt sem tudja!” És a csordaszellem ugyan nagy úr, de ez alapvetően egy új trend, amit a műsorvezető erősít, akinek az az alaphozzáállása, hogy froclizza a versenyzőket, viccesen (?) beszólogat nekik.

Egy jellemző példa...

Bunkósági rekordot döntött Kasza Tibi a Szerencsekerékben

A hangja miatt szekálta az egyik versenyzőt.

Tovább

Reménykedésre ad okot azonban, hogy – ahogy arról nézettségi cikkeinkben mi is folyamatosan beszámolunk – a kortárs tévézés mélypontját jelentő Zsákbamacska nézettsége az idei évadtól kezdődően szinte folyamatosan a béka s*gge alatt van, és persze az is, hogy a nem túl bizalomgerjesztő kezdés után a The Floor végre magára talált, és gyanúsan emlékeztet egy igazi tudásalapú vetélkedőre. Ráadásul hamarosan érkezik a Password – A jelszó Lékai-Kiss Ramónával, amelynek az esetében szintén van rá esély, hogy nem azt kell majd kitalálni, hogy a ’demi-sec’ félárú vagy félszáraz ital-e.

Lehetséges, hogy a nézők a továbbiakban mégsem vevők a kvízműsornak álcázott jelmezes idétlenkedésre?

Bővebben a The Floor nem túl bizalomgerjesztő indulásáról

The Floor - Általános iskolai szintű feladatokkal nyitott az RTL új vetélkedője

Nemcsak a feladatok túl egyszerűek, a játékosok is túl óvatosak. Az óvatosság jelen esetben azt jelenti, hogy hőseink rendre elkerülik a veszélyes párbajokat, ami jó taktika a játékosoknak, mérsékelt izgalom a nézőknek.

Tovább