1992-ben pedig egy ajtót csukogató karácsonyi szellem is járt a Lantos utcai panelben!
Idén volt 30 éves a legismertebb, és alighanem máig legnépszerűbb hazai gyártású tévésorozat, a Szomszédok. Az 1987 és 1999 között sugárzott, majd később többször is megismételt teleregényről sokan azt tartják, nem is a rendszerváltás és a keményen dolgozó kisemberek nyakába szakadt vadkapitalizmus leghitelesebb krónikája volt, hanem maga a vasbetonba fagyott gulyáskommunizmus (sőt, egyesek szerint ez volt Kádár utolsó bosszúja).
30 éve is kész őrület volt az ajándékvásárlás
Az biztos, hogy a teleregény mai szemmel már sokszor megmosolyogtatóan didaktikus. Ugyanakkor több olyan jelenete is van, amin egyszerűen nem fog az idő, és akár most is fel lehetett volna venni a gazdagréti lakótelepen. Tipikusan ilyen volt például a 30 évvel ezelőtti 17. rész, ami a karácsonyi őrületet mutatta be, az idegőrlő fenyőfa-vásárlással és a szokás szerint az utolsó pillanatokra hagyott ajándékhajkurászással (Mágenheimék például tévét akartak venni Julcsinak, de sehol sem kaptak, az ügyeskedő Gábor Gábor viszont simán szerzett pult alól egyet a szépségszalonba). Ebben a részben debütált Botár Endre is, a folyton idegeskedő és morgó Pattogi úr szerepében:
Az első évadban a készítők az utolsó részt a szilveszteri jókívánságos tematikára húzták fel. Így a 17. epizódban még nem volt karácsonyozás, hiszen az december közepén játszódott – a kéthetente csütörtökönként jelentkező teleregényben ugyanis a cselekményben is mindig két hét telt el, a néző lényegében a Lantos utca lakóinak minden második csütörtökét izgulhatta végig a tévé előtt.
A karácsony szelleme
Ez az év végi tematika viszont később megváltozott. 25 évvel ezelőtt, az 1992-es év végi epizódban, a 148. fejezetben már meghitten karácsonyozó gazdagrétieket láthattunk. Volt itt egy nagyon vicces karácsonyi baki is, egy olyan jelenetben, amikor szinte az összes szereplő ott nyomorog az egyik panellakásban. Mágenheimék (plusz Kristóf) ugyanis sikeresen felgyújtják a karácsonyfájukat a gyertyákkal, ezért átmentek inkább Taki bácsiékhoz ünnepelni. Vágásiék is becsatlakoznak hozzájuk, a náluk bulizó Géza bácsival együtt. A jó Vágási Feri még vissza is szól Géza bának, hogy húzza be maga után az ajtót, csakhogy az ajtó pár másodperc múlva után magától kinyílt – az üres lakásban lévő egyik stábtag pedig, mint valami gondoskodó karácsonyi szellem, jobb híján óvatosan becsukta belülről! Íme:
