Így kell elmarhulni egy westernt

A Hogyan rohanj a veszTEDbe (2014) eljátszik a tiszteletreméltó műfaj minden elemével, a maga tiszteletlen, infantilis, de a sokszor bugyuta poénok mellett meglepően intelligens módon.

A western komoly műfaj, magányos férfiakkal, kikapós nőkkel és véres pisztolypárbajokkal a főutcán – esetleg még véresebb skalpolással -, de vannak olyan filmesek, akik nem átallják elviccelni a dolgot. Ilyenek voltak a nagy klasszikus Limonádé Joe (1964) vagy a szintén kultikus Fényes nyergek (1974) alkotói, és ilyen Seth MacFarlane. Ha valakinek be kell őt mutatni, hát Family Guy megalkotójáról van szó – de ő hozta létre az Amerikai fater és a Cleveland Show című sorozatokat is -, illetve ő volt a Ted (2012) író-rendezője. Nyilván utóbbi sikerére igyekezett minket emlékeztetni minket a magyar forgalmazó, amikor a Hogyan rohanj a veszTEDbe (2014) címet megálmodta – az eredeti cím A Million Ways to Die in the West, vagy Egymillió módja annak, hogy meghalj a vadnyugaton.

És nagyjából erről is van szó, hogy milyne veszélyes hely a vadnyugat, ahol bármibe bele lehet hali. rád zuhanhat egy jégtömb, kigyulladhat a magnézium a fotómasinában, felöklelhet egy bika és így tovább. Ezért van az, hogy Albert (MacFarlane), a birkatenyésztő farmer mindentől fél, meg azért is, mert gyáva. Így aztán otthagyja a csaja (Amanda Seyfried), hogy összeálljon valami ficsúrral, akinek szépen pödrött bajsza van (Neil Patrick Harris), szóval nem megy jól Albert sora, ám megjelenik a kisvárosban a titokzatos Anna (Charlize Theron), aki ugyan nem az, aminek kiadja magát, viszont segít hősünknek megtalálni a bátorságát, és közben egymásba szeretnek. Ami azért rossz hír, mert hamarosan megjelenik a nő férje, a hírhedt bandita Clinch Leatherwood, aki vissza akarja venni azt, ami az övé – és közben szívesen lepuffant bárkit, aki erre a legkisebb ürügyet szolgáltatja.

A másik rossz hír az, hogy a Hogyan rohanj a veszTEDbe nem való mindenkinek, mert a rendező, színész, forgatókönyvíró MacFairlane humora sem való mindenkinek. Nem való mindenkinek, mert egyszerre nagyon tiszteletlen, teljesen infantilis, ugyanakkor nagyon okos. MacFairlane nem igazán tisztel senkit és semmit, ha humorról van szó, szívesen feszegeti a jó ízlés határait, viszont imád minden munkájába rengeteg kulturális utalást pakolni, és ez nem mindenkinek jön be – de akinek bejön, annak nagyon bejön. Ez a westernparódia is csurig van pakolva poénokkal, és lehet, hogy ezek szórása meglehetősen nagy, de rengeteg jó van köztük, Charlize Theron pedig remek komika is – ha már eddig inkább az akciófilmes oldalát ismertük. Az már másik kérdés, hogy milyen színész az itt önmagát rendező MacFairlane: szerintem jobb esetben is inkább közepes. Ő a film gyenge pontja, ami más főszereplővel talán jobban hasított volna, de ez így is nagyon szórakoztató.

Ezt nyilván nem csak mi gondoltuk így, különben nyilván nem vállalt volna kisebb szerepeket a filmben Ryan Reynolds, Ewan McGregor, Kaley Cuoco, Jamie Foxx, Christopher Lloyd és Patrick Stewart. Utóbbi nem arccal szerepel: ő a hosszú lábú birka hangja főhősünk beállt képzelgésében.