Mármint valamikor tényleg ilyen volt, kemény és sallangmentes, ahogy azt Mark Wahlberg és a mindig zseniális Christian Bale megmutatják nekünk.
Amikor azt hittük már, hogy rég magunk mögött hagytuk az ódivatú bokszfilmeket, ahol a szegény, de elszánt srác végül egy irtózatos verés árán a csúcsra jut, jött a Hollywoodból egykoron kitagadott David O. Russell (Sivatagi cápák, Amerikai botrány), és készített egy igazán karcos, hihető és izgalmas filmet, a A harcost (2010) egy testvérpárról, akik nem születtek bajnoknak, de a vérükben van a harc. Dicky egykor tehetséges bokszoló volt, de nem bír magával és a szájával, végül drogosként csak egykori sikereiből él, míg öccséről, a szerényebb Mickey-ről kevesen hiszik, hogy viheti valamire, de ő mindenkire rácáfol – amihez elsőként testvérével és családjával kell megküzdenie.
A film „szépsége ” az, hogy valamikor tényleg ilyen volt a ma már multimilliárdos üzletág: kőkemény proligyerekek püfölték egymást egy tisztességes megélhetés reményében. „Irish” Mickey Ward valós története megmutatja a sport munkásosztálybeli gyökereit és kevésbé szép oldalát is, Mark Wahlberg pedig, aki a bokszleckéket Freddie Roach-tól, Manny Pacquiao edzőjétől vette, élete egyik legjobb alakítását nyújtja – igaz, így sem érhet fel a zseniális, a szerep kedvéért újra átváltozó, megint lesoványodó Christian Bale-hez. Aki gyakorlatilag ellopta a filmet a szerethető, de nála nagyságrendekkel kevésbé tehetséges Wahlbergtől, de a legjobb férfi mellékszereplőként Oscar-díjat is kapott – a másik szobrot a fiúk kőkemény anyját játszó Melissa Leo vitte haza, és mindketten hozzátehettek egy-egy Golden Globe-ot is.
Ki tudja, miért, de szinte minden színésznek eljön az a pillanat, amikor bokszfilmet akar csinálni, így aztán az ilyen produkciókkal tényleg tele a padlás, de A harcos messze az átlag felett van, talán pont azért, mert nem csak magára a ringbe szálló főszereplőre koncentrál, hanem azokra is, akik körülötte vannak, a családjára, a barátnőjére és legfőképp a bátyjára. És ilyen szempontból trükkös a sztori, mert nem arra kell figyelnünk, amit Mickey gondol és csinál, hanem arra, hogyan és milyen módszerekkel tereli őt a megfelelő útra a testvére.
