A Hollywoodi őrjárat (2003) meglehetősen vegyes műfajú darab, mint a legtöbb akcióvígjáték, és ilyenkor figyelni kell a hülyéskedés és az akció közötti arányra. Meg arra, hogy a főszereplők bírják egymást...
Kezdjük azzal, hogy a Hollywoodi őrjárat (2003) tényleg nem jó film, nem is hozott sokat a konyhára, és bár úgy volt, hogy nálunk moziban forgalmazzák, az amerikai jegyeladásoktól megrémült forgalmazó végül csak DVD-n hozta ki. A kudarcnak persze sok oka volt, azon túl, hogy nem egy kiemelkedő produkcióról van szó: lehet, hogy a két főhős között nem működő kémia az oka, akik még a produkció során sem tudtak egymással barátságosak lenni, de az is lehet, hogy a furcsa alaphelyzet nem volt elég izgalmas egy akcióvígjátéknak, a fene se tudja.
Merthogy adott két zsaru, a Los Angeles-i rendőrség üdvöskéi, akik ráadásul a világ egyik legmenőbb helyén, Hollywoodban dolgoznak nyomozóként, Joe Gavilan (Harrison Ford) és K.C. Calden (Josh Hartnett). Őket ez a tény azonban nem nagyon motiválja. Igazándiból mindketten valami másban utaznak, a rendőrségi meló pedig amolyan kényszermegoldásnak tűnik számukra. Joe ingatlanokkal bizniszel, és ebből próbál meg egy rendőrhöz képest meglehetősen nagy lábon élni. K.C. színészi karrierjét építgeti, és minden lehetőséget kihasznál arra, hogy jógát oktasson ráérő háziasszonyoknak. Egy rapbanda lemészárlásának ügyét azonban már nem tudják elkerülni, ráadásul a belső ellenőrzés egyik féltékeny ügynökével (Bruce Greenwood) is meg kell birkózniuk valahogy.
Adott ugyebár a helyzetkomikum, hogy az egyik pasas ingatlanozik, a másik hol meditál különböző pózokban, hol csapnivaló csepűrágó, zsarunak meg pláne béna, és nekik együtt kell dolgozniuk. Sok ilyet láttunk, legutóbb a Pancser Police-ra (2010) emlékszem, és lehet, hogy nem egy nyerő receptről van szó, de Will Ferrell és Mark Wahlberg megoldották, mert érezhetően egymásra tudtak hangolódni. Fordnak és Hartnettnek ez nem igazán ment. Nem utálták egymást, csak nem volt bennük semmi közös, a szünetekben csak bambán ültek és néztek maguk elé, nem beszélgettek, csak a legvége felé lett viszonylag normális a munkakapcsolatuk. Ford később elmondta, hogy az egyik legrosszabb forgatása volt életében. Akkor miért ajánlgatjuk a filmet?
Azért ajánljuk, mert egyrészt vicces, másrészt azért, mert akármilyen furcsa is a dolog, de reálisabban ábrázolja a rendőrök munkáját, mint a legtöbb akciódús, folyton lövöldözős zsarufilm. Mindez ugyanis a forgatókönyvíró, Bob Souza saját élményein alapszik, aki tényleg ingatlanosként egészítette ki a keresetét, míg más kollégái másfajta másodállást vállaltak, és a film számtalan epizódja vele történt meg, mint például az ellopott pisztoly. Külön-külön pedig remek színészekről van szó, főleg Ford esetében – az időközben eltűnt Hartnett inkább olyan szimpatikus srác -, mellettük pedig feltűnik Lena Olin, az emlegetett Bruce Greenwood és Isaiah Washington, meg egy rakás rapper.
