Legalábbis ezt szokás mondani, mert a jóképű texasinak korábban is voltak emlékezetes alakításai, de innentől kezdve játszott folyamatosan jó filmekben, és innentől kezdték komolyan venni.
A valóban remek fizikai adottságokkal rendelkező Matthew McConaughey 2009-ig szinte kizárólag jópofa romantikus vígjátékokban és jópofa kalandfilmekben játszotta a kissé link, de nagyon szerethető srácokat, akik valamiért mindig megváltak az ingüktől. Aztán valahogy benőtt a feje lágya, gyereke született, és feltámadt benne a szakmai becsvágy, és két év szünet után egy fordulatos jogi thrillerrel tért vissza. Ami önmagában még nem volt egy nagy was ist das, de Az igazság árában már megmutatta, hogy képes árnyalt karaktereket emlékezetesen, valóban karizmatikusan eljátszani.
Amihez alapként persze kellett egy jó karakter, akire/amire építkezhetett, és ez volt Michael Connelly regényfolyamának hőse, Mickey Haller dörzsölt, vagány Los Angeles-i bűnügyi védőügyvéd. Aki annyira menő, hogy nincs is saját irodája, hanem csillogó fekete Lincoln Continentaljának hátsó ülését használja irodaként, így mindenütt ott lehet. Mick eddig javarészt piti bűnözők védelmét látta el, nem is mindig sikerrel, ám most úgy érzi, megfogta az isten lábát: egy gazdag Beverly Hills-i playboy ügyét bízzák rá, akit emberölési kísérlettel vádolnak: a srác egy prostituáltat vert félholtra. Az egyszerűnek tűnő ügy azonban különös és veszélyes fordulatot vesz, amikor kiderül, köze van egy régi gyilkossághoz, amelyben Mick akkori védencét a jelek szerint ártatlanul ítélték el.
Az igazság ára összességében egy teljesen korrekt, de nem minden pontján eredeti darab, amelyben az éles szeműek számos hibát vehetnek észre, ám nem a történet és annak fordulatai a film igazi erénye. Brad Furman 2011-es munkája attól élvezhető ma is, hogy igazán hús-vér karaktereket mozgat nagyszerűen, és nem csak önmagukban, hanem egymáshoz képest is. Ehhez remek húzás a korábban szintén csak szépfiúkat játszó Ryan Phillippe szerepeltetése a sztori gonoszaként, és egy féltucatnyi remek karakterszínész mellett Marisa Tomei jelenléte, aki minden filmet képes melegséggel megtölteni. McConaughey azonban mindenkit lejátszik a vászonról, és nem azért, mert dominálni akar minden egyes jelenetben, hanem egyszerűen ennyire jó, és itt még nem is volt annyira jó, mint mondjuk a Gyilkos Joeban vagy A Wall Street farkasa felejthetetlen melldöngetős jelenetében.
