Korának két gigasztárja, Julia Roberts és Brad Pitt egy hozzájuk képest meglepően visszafogott és szórakoztató szerelmes kalandfilmet forgatott le James Gandolfini társaságában, a rendező pedig Gore Verbinski volt.
Volt idő, amikor nem volt kihívója, és egyértelműen Brad Pitt volt Hollywood legjobb pasija, és ez a film azon ritka és szerencsés csillagzat alatt született, amikor az álomgyár nőnemű kedvence, Julia Roberts is éppen ráért egy kicsit. Az eredmény egy klasszikus Julia Roberts-féle romantikus vígjáték és a szokásos vagány Brad Pitt-es bohóckodás ötvözete, igaz, a két szál néha egymástól függetlenül, párhuzamosan fut, de amit kapunk, az egy könnyed, de izgalmas, sok szempontból ismerős, mégis eredeti road movie, sok bizarr fordulattal. És talán pont a bizarr hangvétel miatt nem lett Gore Verbinski filmje akkora durranás, amekkora lehetett volna a két név alapján.
Az is lehet, hogy azt nehezményezték a nézők, hogy a két nagy név szinte alig látható együtt a történet során, de mindegy is. Merthogy A mexikói (2001) jó kis film, rengeteg csavarral, akcióval és humorral, és persze a címből is sejthető egzotikus helyszínnel. Pittnek ugyanis egy ritka antik fegyvert kell Mexikóból elhoznia, mivel egy fiatalkori botlása miatt a maffiának dolgozik, Roberts viszont a csaja, akinek elege van már belőle és zűrös dolgaiból, de mégis valahogy belesodródik a történetbe, a pisztoly ugyanis el van átkozva. A műsort azonban végül a nagyszerű néhai James Gandolfini viszi el, mint meleg bérgyilkos, könnyedén játszva le a vászonról a nála fiatalabb, szebb és jobban fizetett kollégáit. Ő és Pitt egyébként összesen három filmben játszottak együtt, a másik kettő a Tiszta románc (1994) és az Ölni kíméletesen (2010) volt. Az ekkor még kevéssé ismert színész a szerep kedvéért majdnem húsz kilót adott le, hogy aztán ugyanezt a súly visszaszedje az őt halhatatlanná tevő sorozat, a Maffiózók kedvéért.
Egyébként itt a kissé hippis Brad Pittet sem kell félteni, mert remekül viseli, ahogy minden ágrólszakadt mexikói könnyedén hülyére veszi, de ez egy ilyen film; kicsit izgága, kicsit ugrabugrálós, kiabálós és egy cseppet okoskodó, de jó eséllyel mindenkinek bejön. Mert gyönyörű az operatőri munka, a festői mexikói helyszínekről nem is beszélve, egzotikus a zene, a párbeszédek pedig tényleg sziporkázóak, különösen a szép túsz és mogorva fogvatartója között.
