Ha a nyolcvanas évek második felében voltál (viszonylag) fiatal, és nem láttad a Meteót, akkor nem is voltál igazán menő. Az nem baj, ha nem emlékszel rá, pontosan miről is szólt.
A rendszerváltás a filmgyártásban is nagy felbolydulást hozott, új témák és új műfajok kerültek elő, és új távlatok nyíltak meg, például egyfajta alternatív filmkészítés előtt, amit már akkor szokás volt „új érzékenységnek” nevezni, és ami a korábbinál sokkal több szállal kötődött a popkultúrához, az irodalomhoz és a zenéhez. Mert nem véletlen például, hogy a Meteo főhőse a Kontroll Csoport alapítói közé tartozó Kistamás László, aki a film nagy részét egy fürdőkádban ülve tölti.
A kérdéses fürdőkád egy kihalt gyárnegyedben, a város peremén, valahol Kelet-Európában, egy üres műhely közepén található. Eckermann, a meteorológus gyakorlatilag benne él, ideje java részét ábrándozással tölti, ezért barátai Felhőcskének hívják. Az illető barátok nem igazán hasonlítanak rá: Berlioz egy ügyeskedő, örökké pörgő életművész, Verő pedig az üzemek hallgatag vagánya, a nevét pedig kemény ökle miatt kapta. A gyárnegyedet hamarosan felrobbantják. Az üzemek katonai parancsnoksága mindenkit felszólít, hogy hagyja el a lezárt körzetet - a fiúknak el kell költözniük, pedig Felhőcske a Meteorológiai Intézet számítógépén pont kidolgozza a tuti nyerés szisztémáját. És ekkor lép színre egy, a feketepiacról odafuvarozott lengyel lány.
Bár a Meteo helyenként zavaros, máskor jócskán vázlatos története nyilván hagy maga után némi kívánnivalót, legalábbis mai szemmel, a három főhős sorsa tökéletesen mintázza meg a rendszerváltáskor oly tipikus életutakat és lehetőségeket. Az egyetlen nagyjátékfilmet készítő Monory Mész András – aki Hátsó lépcső címmel 2014-ben egy rövidfilmmel jelentkezett – és a társforgatókönyvíró Bereményi Géza – azonban inkább emlékezetes karakterek létrehozására és egy egészen különleges hangulatvilág megteremtésére törekedtek. Utóbbinál sokak szerint Ridley Scott Szárnyas fejvadásza volt a példakép, és rengeteget számított a két zeneszerző, Másik János és Szemző Tibor egészen különleges zenéje. Akárhogy is volt, akkor és ott a Meteo nagyszerűen működött, 1990-ben megkapta FIPRESCI díját. Sokak számára most is kultfilmnek számít, amit azért is furcsa nézni, mert akkorát változott azóta a világ. Ez főleg a Berliózt alakító Eperjes Károlyt nézve tudatosul az emberben, aki akkor még az új színészgeneráció legizgalmasabb tagjai közé tartozott, most pedig mintha egy teljesen más ember lenne.
