Mi van, ha egy fiatal, ígéretes újságírónőt a saját agya hagy cserben? És mi van, ha ezt senki sem hiszi el neki, az orvosok jobb esetben kimerültségről, rosszabb esetben skizofréniáról beszélnek? Megtörtént eset alapján.
Az orvostudomány ma már elképesztő dolgokra képes, olyan betegségeket gyógyítanak, amik annak idején milliókat öltek meg, a sebészeti beavatkozásokkal csodákra képesek, ma már lehetséges embert is klónozni vagy genetikailag módosítani – más kérdés persze, hogy ez milyen erkölcsi vonzatokkal jár. Vannak azonban a tudománynak is olyan területei, ahol néha még ma is megáll a tudomány – ilyen az emberi agy is, amelynek szerkezetét, felépítését már régóta ismerik, működését viszont csak alig. És ami Susannah Calahannel történt, az egyszerre ijesztő, tanulságos és némi reménnyel kecsegtető.
Susannah Calahan valós személy, aki mindazt, amit a filmben láthatunk, átélt, majd könyvet írt róla, amelynek megfilmesítése során producerként is dolgozott. Calahan történetünk kezdetén a New York Post egyik sikeres újságírója, akinek mindene megvan, jó állás, odaadó partner, ám egy szép napon elkezd furcsán viselkedni. Munkahelyén képzelődik, néha elbújik az íróasztala alá, máskor dühkitörései vannak, és folyton fáradt. Amikor szülei sürgetésére orvoshoz fordul, az a tüneteket a kimerültséggel, túl sok bulizással magyarázza, egy másik kolléga antidepresszánst ír fel neki, de a lány állapota egyre súlyosabbá válik – részben a gyógyszereknek köszönhetően. A következő lépésben már bipolaritást, majd skizofréniát emlegetnek, noha a vizsgálatok ezt nem támasztják alá, és Susannah lassan katatón állapotba kerül, jó eséllyel arra, hogy hátralévő életét begyógyszerezve töltse egy pszichiátrián.
A főszerepet eredetileg Charlize Theron játszotta volna el, aki olyan lelkes volt, hogy még Calahan könyvének megfilmesítési jogait is megvásárolta produkciós cége számára, és amikor kiderült, hogy egyszerűen nem fér bele a szerep az időbeosztásába, hátralépett, de meghagyta magának a produceri posztot. Ezután került képbe Chloe Grace Moretz (Ha/ver), aki ekkorra már „kiöregedett” a tiniszerepekből – a film 2016-ös elkészültekor 19 éves volt -, aki igazán komoly szerepre vágyott, és most meg is kapta. A „defektes” agyműködéssel küzdő, majd jó esetben jóhiszemű, de hozzá nem értő, rosszabb esetben hányaveti és nemtörődöm orvosok kezébe kerülő, a kissé nehézkesre fordított magyar címnek megfelelő agyában lángokat érző fiatal nő szenvedéseit elképesztő hitelességgel adja vissza. Igaz, az ő története happy enddel végződik, de megtudjuk, hogy a betegséget eddig 10 esetben 9-szer félrediagnosztizálják, ha egyáltalán eljut a beteg egy orvoshoz. Talán a film változtatott ezen a helyzeten.
