Megfejtettük, hogy mi az, amivel egyáltalán nem találkozik ma már a néző, ha bekapcsolja este a tévét.
Lesújtó felfedezést tettünk az idei és az elmúlt évek műsorkínálatát vizsgálva. A felismerés egy váratlan pillanatban, egy viszonylag elhanyagolhatónak tűnő, elejtett mondat hallatán ütött szíven, mint derült égből a villámcsapás. Nagyszüleimnél voltam látogatóban, amikor épp A kísértés című műsorról beszéltünk, mire nagymamám azzal kezdte a mondandóját, hogy
Oda kapcsoltam, és azt se tudtam, hogy mit nézek...
A sok év után feltámasztott párkapcsolati reality jól néz ki a TV2-n.
TovábbÉrdekes. Hogy lehet az, hogy a műsoraikat ezerrel promózó tévécsatornák közönségének fogalma sincs, hogy mikor mi megy a tévében? A válasz döbbenetes és félelmetesen egyszerű is. A folyton változó, újabbnál újabb műsorokat, és azoknak a - gyanútlan szemlélődő szerint ad hoc jelleggel, véletlenszerűen kiválasztott - kezdési időpontjait nem lehet követni. Egyszerűbben fogalmazva: a hétköznapi ember számára, akinek egyetlen vagy legnagyobb öröme és kikapcsolódása, hogy este bekapcsolja a tévét, és a kereskedelmi csatornák irányába téved, egyszerűen nincs biztos pont (értsd: műsor), ami mindig, ugyanott és ugyanakkor várná őt. Kivéve a hírműsorokat és az előttük lévő infotainmenteket.
A gyakorlatban tehát az RTL Híradó/Tények majd a Fókusz/Tények Plusz után akármi, de tényleg, bármilyen műsor következhet.
Egyrészt érthető, mivel olyan rohamtempóban robogó világban élünk, amiben küzdeni kell az ember figyelméért. És a tévének olyan kihívói vannak, mint a pörgős és profi algoritmusú TikTok, az Instagram, a YouTube vagy a Twitch. Tehát logikus, hogy folyton újabb és újabb műsorokat kell képernyőre vinni. És az ember valahol igényli is a változatosságot. De van valami, amit még jobban szeret:
az állandóságot.
Lásd: mai napig ismételt Jóbarátok- és Agymenők-epizódok. Ennél jobban semmi sem bizonyítja, hogy mennyire valós dolog a komforttévézés, amikor valamit csak azért nézünk meg sokadjára is, mert azt ismerjük, így ki van zárva, hogy csalódjunk benne. De ugyanez igaz a kultfilmekre is.
Az nem elég, hogy 4-6 hétig, azaz egy, esetleg másfél hónapig megy valami egy bizonyos idősávban. Egyrészt nincs arra sem garancia, hogy ami egyik héten 20:10-kor kezdődik, az a következő héten ne 5-10 perccel korábban vagy később startoljon. És persze ezek nüansznyi hülyeségnek, indokolatlan szőrszálhasogatásnak tűnhetnek, de meg lehet nézni a kommentszekciót, amikor a nézettségi verseny megnyerése érdekében elkezdik egyik pillanatról a másikra toligálni a műsorok kezdési időpontjait.
Nem volt ez mindig így
Bezzeg régen még atomórát is lehetett volna igazítani a Barátok közthöz... Vagy a Jóban Rosszbanhoz... de még az Éjjel-Nappal Budapesthez is. Ez az a döbbenetes felfedezés, amire a cikk elején utaltunk. Nincs olyan hétköznaponként jelentkező, szinte az év egész részében képernyőn lévő telenovella, ami biztos pontot jelenthetne a nézőknek.
És látszik, hogy vannak próbálkozások, de egyik sem ért el akkora sikert, hogy huzamosabb ideig, ősztől nyárig képernyőn tudjon maradni. Egyrészt a Drága örökösök, a Hotel Margaret, a ... szomszéd tehene, a Hazatalálsz, a Pepe, A Séf meg a többiek gyártásai struktúrája, költségvetése és a nézettségi adatokkal kialakuló ár/érték aránya messze nem olyan, mint a nagy elődöké. Másrészt az is lehet, hogy nem kapnak elég bizonyítási lehetőséget ezek a műsorok. Lehet, hogy több idő elteltével többen néznék őket, de a mai rohanó világban, ugye, türelmesen várni óriási luxus. És az is igaz, hogy ezek nem is a klasszikus értelemben vett telenovellák, hanem szimpla napi sorozatok. Ezeknek a visszatérését vártuk annyira, hogy legyen valami, ami ellensúlyozza a végtelennek tűnő valóságshow-kból álló repertoárt.
A lényeg, hogy kell valami, ami a jól bevált Szomszédok-Barátok közt-Éjjel-Nappal Budapest recept alapján készül,
tehát egy olyan budapesti közösség mindennapjairól szóló történetre van szükség, amiben egy adott lakásban vagy környéken élnek a szereplők. Szerintem egy bulinegyedben játszódó napi sorozat jó lenne, hisz egyszerre szólhatna az ott élő, az ott dolgozó és az ott bulizó emberek bonyolult viszonyáról, és közben még közéleti témákat is tudna vinni Airbnb, energiaitalozó gyerekek, ingatlanhelyzet és még sorolhatnánk.