Köszönjetek a kis barátomnak!

Minden idők egyik legjobb gengszterfilmje tulajdonképpen egy remake, nem is Brian De Palma hanem Steven Spielberg rendezte, és rászoktatta Oliver Stone-t a kokainra!

Így igaz, minden idők talán legjobb, legszókimondóbb, legizgalmasabb gengszterfilmje, az 1983-as A sebhelyesarcú egy 1932-es korai hollywoodi klasszikus., a Howard Hawks rendezte 1932-es A sebhelyesarcú remake, persze néhány apró különbséggel. Az eredeti film senkiből lett, és Al Caponéről mintázott bandafőnöke olasz származású volt és a szeszcsempészeten gazdagodott meg, De Palma hőse viszont kubai emigráns, aki a yeyón, azaz kokainon gazdagszik meg – és az is okozza a vesztét. És persze a hatalomvágy.

Tony Montana, a Sebhelyesarcú ugyanis Kubából emigrált az Egyesült Államokba, ám több ezer menekült honfitársával ellentétben ő nem a kommunista rezsim elől menekül. Esze ágában sincs tisztességes életet élni, és az első adandó alkalommal elszegődik Miami legnagyobb drogbárójához, Frank Lopezhez. Tony gyorsan kapaszkodik felfelé a ranglétrán, a kitartásának, hűségének és kíméletlenségének köszönhetően a drogbáró egyik bizalmasa lesz. A Sebhelyesarcú azonban ennél többre vágyik, Lopez barátnőjét felhasználva át akarja venni a hatalmat. Ahogy azt minden filmbolond tudja, át is veszi, és mindent megszerez, amire csak vágyik, ám a hatalom elveszi az eszét.

Ahogy a kokain is elvette egy időre a film forgatókönyvét jegyző Oliver Stone eszét, aki annyira beleásott a témába, hogy kénytelen volt rászokni az anyagra. Különben nem álltak volna szóba vele az érintettek, ha ő maga nem használja az anyagot, merthogy Stone tényleg MINDENKIT megkeresett, akinek Miamiban köze volt a kokszhoz. És ráakadt a fehér porra, és Párizsba kellett utaznia, hogy megírja A sebhelyesarcú forgatókönyvét és letisztuljon – és megjegyzendő, hogy Montanát az egész filmben mindössze egyszer hívják így, akkor is spanyolul, ami így hangzik: Cara de cicatriz. Sőt, a különben olasz származású Al Pacino mindössze egy mondatot mond spanyolul, viszont hetekig tanulta a kubai spanyol kiejtést féltucat nyelvszakértőtől, de Pacino egy zseni, legalábbis akkor, 1983-ban még az volt, és tökéletesen hozza a magasra felkerült karizmatikus pszichopata suttyót.

Ahogy Michelle Pfeiffer is fantasztikus a szeretőjeként, és a film egyetlen igazi kubaija – bár a neve alapján erre senki sem jönne rá -, a Montana jobbkezét alakító Steven Bauer is. Itt mindenki fantasztikus, mert ez egy fantasztikusan jó film. És van még egy fantasztikus része a dolognak: a legvégén az „ostromjelenet” egy részét nem Brian De Palma, hanem egy, a forgatásra ellátogató haverja, Steven Spielberg rendezte, haverságból és persze poénból, vagyis azt a részt ő csinálta, ahol a kolumbiaiak behatolnak Tony Montana házába, nem sokkal azelőtt, hogy elhangzik a klasszikus mondat: "Köszönjetek a kis barátomnak!" . A többit persze nem, az igazi De Palma anyag!