Hétfő: A helyőrség

A 2000-es években újra divatba jöttek a horrorfilmes zsáner náci zombijai, több európai ország is elkezdte ontani az SS-egyenruhában tántorgó élőholtakkal teli filmet. A norvégok 2009-es Náci zombik című vígjátéka akkora siker lett, hogy a rendező, Tommy Wirkola később Hollywoodban is befutott, és megkapta a Boszorkányvadászokat. Pedig nem a skandináv zombik voltak az elsők ebben a műfajban: a britek már 2008-ban leforgatták az első Helyőrség-filmet, ami később trilógiává bővült. A zombis téma nagy szakértője, a Walking Deadet és a Fear The Walking Deadet is gyártó AMC tévécsatorna ráadásul mindhárom részt levetíti hétfőn!

A sztori szinte mind a három filmben ugyanaz: kommandósok egy kis csapata valahol Kelet-Európában egy olyan bunkert talál, ahol a második világháború idején ördögi kísérletek folytak, a hullákból összevarrt szuperkatonák pedig még most is rátámadnak mindenkire, aki mozog. Valójában persze a Steve Barker-féle Outpost-trilógia egy másik kultikus brit horror, a 2002-es Démoni harcosok dramaturgiáját másolta le, annyi csavarral, hogy itt náci zombik lettek a farkasemberekből.

Kedd: Aeon Flux

Charlize Theron a 2003-as A rémért kapott Oscarja után valamiért olthatatlan vágyat érzett arra, hogy ő legyen az új női akcióhős idol, Sigourney Weaver, Linda Hamilton és Milla Jovovich egy személyben. A kultikus animációs film nyomán készült Aeon Fluxban egész tisztességesen ugrált és kardozott mindenféle lila és fekete spandexben - már amikor épp volt rajta ruha.

Karyn Kusama filmjének sztoriját sci-fi rajongó legyen a talpán, aki értelmesen el tudja mondani. Szinte mindenkinek csak egy nagyon színes, nagyon bizarr és hihetetlenül pszichedelikus akcióorgiaként dereng az emlékezetében. Volt persze valami konfliktus egy disztópikus városállamban, ahol mindenkinek római neve volt, és a klónozóüzemben létre hozott gyerekeket utólag ültették bele a szülőkbe, de nekem például csak az maradt meg, hogy a főgonosz egyben a főhősnő szerelme volt, és a magyar származású Marton Csókás alakította.

Szerda: Dredd

ÉN VAGYOK A TÖRVÉNY! - Ki ne emlékezne erre a büntető egysorosra a '90-es évekből, amikor a mozivásznon a vasalóállú Sylvester Stallone üldözte a bűnt Dredd bíróként a távoli jövőben? Ez volt az az időszak, amikor a Rock Power című metálmagazinban Frász bírónak keresztelték át Mega City első számú nyomozóját, bíróját és hóhérját, de a hülye név senkit sem érdekelt, hiszen a kérlelhetetlen igazságosztó maga volt a megtestesült menőség!

2012-ben Dredd bírót is utolérte a remake-gyártó láz, és a nagypapakorú Stallone helyett már Karl Urban borostás álla lógott ki a kultikus sisakból. A rendező, Pete Travis tökéletes múltidézést hozott össze. Urban és a telepatikus képességekkel rendelkező újoncot alakító Olivia Thirlby párosa a legjobb buddy cop filmeket idézte fel, és a szekrénnyi számítógépes termináloktól kezdve a drogdílerektől hemzsegő, vasbeton toronyházakig minden képkockán a '90-es évek egyszerre robusztus és high tech cyberpunk dizájnja köszönt vissza. Csak sajnos pont a fizetőképes mozinézőknek nem jött be az új Dredd, így azóta sem készült el a betervezett folytatása. 

Csütörtök: Cyborg – A robotnő

Jean-Claude Van Damme mostoha körülmények között leforgatott Mad Max-koppintása a filmtörténelem egyik legalulértékeltebb alkotása. Nekem egyébként a személyes kedvencem a Max Rockatansky bőrkabátjából előbújt utánzók közül, mert egész jól bemutatja, hogyan próbál meg valaki a lovagok és szamurájok ósdi becsületkódexéhez ragaszkodva ember maradni a kataklizma utáni, kőkemény világban.

Van Damme természetesen nem kiborg és nem is robotnő ebben a történetben, hanem a kísérője a címszereplőnek (Deborah Richter), aki kulcsfontosságú információkkal rendelkezik az emberiség maradékát sújtó járvány ellenszerével kapcsolatban. Ám a Mad Max-világokban mindig felbukkannak az ártatlanokat kifosztó, gonosz martalócvezérek (ezúttal Vincent Klyn), akik csak a vérgőzös mának élnek, és nem képesek a holnapra gondolni - az egyik jelenetben még Van Damme-ot is keresztre feszítik egy hajóroncsban! A film érdekessége, hogy több blockbuster kényszer szülte, fapados hibridje: eredetileg egy Pókember-mozifilm félkész díszletei között leforgatott He-Man-folytatás lett volna, Masters of the Universe 2: The Cyborg címmel, de végül a jogtulajdonosok kihátráltak a két producer, Menahem Golan és Yoram Globus mögül.

Péntek: Halálfutam

A géppuskákkal feltuningolt kocsik halálos autóversenye nagyjából a Mad Max-koppintásokkal egyidős, újra és újra feltámadó filmes toposz. Roger Corman 1975-ös B-filmje, a Halálos futam 2000 a műfaj egyik nagy klasszikusa volt, olyan sztárokkal, mint a fiatal Stallone, vagy a bőrmaszkos Frankensteint alakító David Carradine.  

Az ezredforduló utáni új verzió sajnos egyáltalán nem lett olyan kultikus, mint a nagy előd, mert Jason Stathammel a főszerepben inkább hasonlított egy géppuskás sportautóval száguldozós Szállító 4-re, mint a másolt VHS kazettákon látott régi B-filmekre. Maga a sztori is egy börtönfilmes szabadulótörténetté lett silányítva (ha Statham nyer, mehet amerre lát), pont kihúzva a régi Death Race méregfogát, ami egyfajta proto-Menekülő emberként a halálos tévés vetélkedőket imádó, elzüllött társadalmat mutatta be. Az eredeti Halálfutamból egyébként pont mostanában készül remake, reméljük, az új stáb hűségesebb lesz az eredeti alapanyaghoz.