Lovecraft Country - Sosem volt ilyen izgalmas a rasszista amerikai közelmúlt

Az HBO régóta várt, Jordan Peele és J.J. Abrams nevével fémjelzett új sorozata egyszerre izgalmas és ijesztő, illetve baromi jól néz ki, ami így együtt nem hangzik rosszul, igaz?

Két éve mutatták be a Zöld könyv - Útmutató az élethez című road movie-t, ami végső soron csakis arról szólt, hány Oscart adnak a fehér sofőr és a fekete zenész talán sosem volt barátságára, illetve arról, milyen jól megy az olasz kiejtés Viggo Mortensennek, pedig másról kellett volna szólnia. A címbéli Zöld könyvről, egy valóban létezett kiadványról, aminek célja az volt, hogy segítse a színes bőrű utazókat, leírva azokat a helyeket, ahol egyáltalán kiszolgálják őket, ahol, szállást kaphatnak, és azokat is, ahol jó esetben szúrós tekintetekkel, rosszabb esetben kiadós veréssel vagy valami még rosszabbal találkozhatnak.

Belegondolva, azért elég durva, hogy ugyanazon ország lakói teljesen más szabályok, sőt, törvények alapján léteztek évtizedeken, sőt, évszázadokon át, de a történelem helyrebillenni látszik, még akkor is, ha ezt az országot ma éppen egy, a Ku-Klux-Klánnal haverkodó, a rasszizmust napi politikai eszközként használó elnök vezeti. A közbeszéd, a közgondolkodás azonban más, és Amerikában napi téma a történelem újraértékelése, és a feketékkel szembeni szisztematikus igazságtalanság kibeszélése, kielemzése, és ebben a filmgyártásnak, és az olyan művészeknek, mint Jordan Peele rendkívül fontos szerepe van. Peele, aki azóta sok követőre talált, túllépett azon, hogy a régi igazságtalanságokat emlegesse fel – amit mások már évtizede tesznek, az ő horrorba csomagolt drámáinak hősei nem csak az ellenséges, többségi fehér társadalommal néznek szembe, hanem a saját kétségeikkel, ellentétes érzéseikkel is – lásd a Tűnj el! (2017) és a Mi (2019). Az HBO-n világszerte most induló, a csatorna nagy dobásának szánt Lovecraft Countryja pedig minden képkockájában magán viseli Peele minden stílusjegyét.

Még akkor is Peele sorozatáról van szó, ha ő most csak producer, és még akkor is, ha nála azért a jóval magasabban jegyzett J.J. Abrams a másik gyártó a Bad Robot nevű cégén keresztül, és még akkor is, ha hozott anyagból, Matt Ruff azonos című, 2016-ban kiadott könyvéből dolgoztak. És elég jól dolgoztak. Az 1950-es években járunk, és ekkor kap különös üzenetet hősünk, a koreai háborút megjárt Atticus Freeman (Jonathan Majors). Az üzenet eltűnt apjától (Michael Kenneth Williams) érkezett, aki valamiféle örökséget és vérvonalat emleget, a küldetésen vele tart barátja, Letitia (a nagyszerű Jurnee Smollett-Bell) és bácsikája, George (Courtney B. Vance), aki, hogy visszakanyarodjunk a cikk elejére, az emlegetett Zöld könyv szerkesztője. Hőseink pedig óvatosan, a könyv útmutatását követve indulnak el egy olyan kisvárosba, ami még a térképen sem szerepel, de így is rendre belefutnak a lincselni vágyó helyi lakosokba, szadista rendőrökbe, és valamikbe, amik az erdőben lapulnak, miközben egy titokzatos szektának is tervei vannak velük.

A Lovecraft Country hangulatban nagyon erős, ami speciel kötelező kör is volt Peele-nek, illetve a showrunner Misha Green (Underground) számára, hiszen nem csak az 50-as évek stílusával, illetve a fekete szubkultúrából dolgoznak – utóbbinál kicsit túl is tolják szerintem a stílt -, hanem a címbéli Lovecraft-i irodalmi örökségből, és így persze a horror alapvető elemeiből is építkeznek. Amiben az a csavar, hogy hőseink mind olvasott, művelt emberek, sőt, sci-fi rajongók, akik nagyon is jól ismerik Howard Philips Lovecraft (1890 - 1937) munkásságának jó és rossz oldalát is. Merthogy az univerzális lelki terror atyja nem csak a műfaj meghatározó alakja volt, hanem egészen nyilvánvalóan rasszista is, ami egy újabb csavart ad a sorozatnak. Merthogy kitől féljünk, az embertől vagy az általa teremtett szörnyektől? És ez egy jó felállás, és jó az is, hogy Peele-ék szokás szerint kevésbé ismert arcokkal dolgoztak.  

Jonathan Majors jó arc, mármint nagyon karakteres, de úgy, hogy nem akar mindenáron eljátszani mindent, csak azt hozza, amit kell, és pont ettől jó. Mert tud lenni dacos ellenálló, kiégett veterán és áldozat is, ha kell, és nem azért, mert jó színész, hanem, mert jó karakter, a többit pedig kipótolja a horror műfajának szinte minden variációja – ahogy haladunk előre epizódonként, más-más tematika jelentkezik -, a pazar látványvilág, illetve az elképesztő mennyiségű kulturális utalás, különösen a sci-fi területén, így aztán nem árt, ha a kedves néző otthon érzi magát nem csak Lovecraft, hanem Edgar Rice Burroughs, H.G. Wells és más nagy klasszikusok világában is. Nagyon várjuk a folytatást!

Értékelés: 9/10