A 2016-ban elhunyt Józsa Imre zseniálisan szinkronizálta le a bolondos Zsákfost, aki urával, a régies és kacifántos szavakkal beszélő Godefroy lovaggal keveredett át véletlenül a XX. századba.
Ki ne ismerné a francia vígjátéktermés egyik gyöngyszemét, az idehaza is óriási népszerűségnek örvendő Jöttünk, láttunk, visszamennénket, amelyben egy középkori lovag, Godefroy de Montmirail (Jean Reno) és hű pajzshordója, a bolondos Zsákfos (Christian Clavier) a mi világunkban találják magukat egy szenilis mágus jóvoltából?
A bilifrizurás lovag szerencsére gyorsan feltalálja magát, és családja mai leszármazottaitól kér segítséget, hogy visszajuthassanak a saját korukba. Az ősi birtokon éldegélő família persze kissé értetlenül áll „a páncélos szélhámos” furcsa szokásai és különös beszédmódja előtt, a ház jelenlegi ura, Jacquart (szintén Christian Clavier) pedig lépten-nyomon azt kénytelen bizonygatni a népes vendégserege előtt, hogy a látszat ellenére semmiféle rokoni viszonyban nem áll a rá megszólalásig hasonlító Zsákfossal...
A Jöttünk, láttunk, visszamennénk tipikusan az a film, amit mindig megnéz az ember, ha elcsípi a tévében.
Egyrészt amiatt, mert a fő humorforrása sokadszorra újranézve is nagyon szórakoztató: Zsákfos, a buta, büdös és trágár szolga mindenben az ellentéte a kimért, istenfélő, nemesi származású lovagnak – de persze a XX. századi leszármazottaik szemében mindketten félcédulás pojácának tűnnek.
Másrészt pedig amiatt is kiváló ez a film, mert hiába láttuk már ezerszer, egyszerűen nem lehet nem nevetni a bolondos Zsákfoson, akit a magyar verzióban a 2016-ban elhunyt Józsa Imre szinkronizált zseniálisan. Bár Christian Clavier egy kiváló komikus, erre az alakítására egyértelműen a fergeteges magyar szinkron tette fel a koronát, ami nélkül aligha lenne ennyire vicces ez a film.
A szinkronos Jöttünk, láttunk, visszamennénk ráadásul olyan míves és régies magyar szavak egész áradatát zúdítja megállíthatatlanul a nézőkre, mint a sehonnai, a gyülevész, a lator, a ripők, a martalóc vagy épp a bakafántos,
amelyeket jelen sorok írója évtizedek óta előszeretettel használ mind az élőbeszédben, mind pedig az újságcikkeiben. Kösz mindent, Zsákfos, te megátalkodott, bolondos bitang!
