Mert megteheti, az egykori szörfős srác, a kockás hasú aranyifjú talán önmagát is meglepve lett elképesztően jó karakterszínész, és ezt a hétvégén megünnepeljük a filmjeivel.
A Newton fiúk (1998)
Haladjunk hát időrendben, és kezdjük egy korai, gyakorlatilag elfeledett művel, pedig, ahogy mondani szokás, parádés a szereposztás, és a rendező sem akárki, igaz, Richard Linklater nem kifejezetten a bankrablós filmjeiről ismert. Hőseink a Newton fiúk, Willis (Matthew McConaughey), Jess (Ethan Hawke), Joe (Skeet Ulrich) és Doc (Vincent D'Onofrio) Amerika legendás alakjai. Legalább nyolcvan bankot raboltak ki Texastól Kanadáig, és ők tartják a legnagyobb vonatrablás rekordját a hárommillió dolláros chicagói balhéval. Mindezt börtön nélkül megúszták, és pályatársaikkal ellentétben hosszú életkort értek meg, mert betartották a legfontosabb szabályokat: nem öltek meg senkit és kerülték a feltűnést.
U-571 (2000)
Történetünkből mindössze annyi igaz, hogy valóban létezett a feltörhetetlen német rádiós kódoló gép, az Enigma, és az is tény, hogy a szövetségesek egy náci tengeralattjáró elfogása során szerezték meg azt a dekódert, amely segítségével mégis meg tudták fejteni a titkos üzeneteket. Csakhogy ezt brit tengerészek szerezték meg, nem olyan snájdig amerikaiak, mint McConaughey, aki itt fiatal, tapasztalatlan tengeralattjáró parancsnokot alakít, akinek egy titkos akció során német felségjel alatt kell elfoglalni egy sérült ellenséges tengeralattjárót. Érdekes módon a korrekt, de különben nem feltűnő mű Oscar-díjat kapott a Legjobb hangvágás kategóriában.
Magic Mike (2012)
A Channing Tatum fiatalkori vetkőzős tapasztalatai alapján készült filmnek természetesen nem Matthew McConaughey a főszereplője, ő Dallas, az Xquisite Strip Club tulaja, aki egyrészt maga is fellép esténként, másrészt arról álmodik, hogy férfi sztriptízklubok egész hálózatából épít ki egyszer birodalmat. Dallas egy mohó, zsugori seggfej, de született előadó, karizmatikus pasas, aki ugyan a saját érdekeit nézi minden alkalommal, de képes arra, hogy felfedezze a tehetséget és abból tőkét kovácsoljon. És McConaughey tökéletesen hozza az emlékezetes karaktert, annál is inkább, hogy eddig is texasi kiejtése volt a védjegye, és nagyon jól áll neki a cowboy kalap.
A Wall Street farkasa (2013)
Martin Scorsese zseniális brókermeséje, amely Jordan Belfort valódi sikertörténetét, majd bukását mutatja be, természetesen Leonardo DiCaprio jutalomjátéka, aki fantasztikusan hozza az amerikai álmot némi könnyítéssel, csalással és egyebekkel megvalósító élelmes senkit, de persze ott van Matthew McConaughey is. Ő Mark Hanna, a sztárbróker, aki olyan tanácsokkal látja el ifjú kollégáját, hogy érdemes kokóznia, ha bírni akarja a tempót, de azért néha verje is ki, hogy tiszta legyen a feje és levezesse a stresszt, és így tovább. Étterembeli melldöntegős, hümmögős jelenete önmagában is megért volna egy Oscart, de a stúdió valamiért mégis Jonah Hillt tolta inkább – aki el is jutott egy jelölésig, de csak addig.
A setét torony (2017)
Stephen King egész különleges hangulatú és stílusú sci-fi westernjét régóta tervezték megfilmesíteni, de sokan riadtak vissza a feladattól, nem véletlenül. Mert megfilmesíthetetlen, ahogy ez végül kiderült, de azért így is akadnak itt emlékezetes pillanatok, és ezeket főleg a sötétséget, a gonosz erőket képviselő fekete ruhás embernek, Walter O'Dimmelnek köszönhetjük. Nem mondom, hogy a pozitív hőst alakító, a rendre vigyázó revolverhős Roland Deschaint játszó Idris Elba rossz lenne, de amikor Matthew McConaughey megfenyeget valakit, annak tényleg súlya van. És itt elég gyakran fenyegetőzik.
