A Legendary Entertainment a Warner Bros közösen kreált filmes MonsterVerzuma egyre csak emeli a tétet, és hátborzongva várjuk a pillanatot, amikor összeeresztik az óriásgyíkot King Konggal, de addig is itt a második Godzilla filmjük.
Amikor annak idején a Legendary Entertainment a Warner Bros stúdióval karöltve belevágott a saját, úgy nevezett MonsterVerzuma megépítésébe, nyilván erősen akartak kezdeni, és a Godzilla (2014) erős is volt, de volt, aki nem szerette. Gareth Edwards munkájára leginkább az volt a panasz, hogy a címszereplő gigahüllőt alig lehetett látni. Igaz, az előző 31(!) Godzilla-filmben rendszerint csak ennyit vagy még kevesebbet mutatták, de a jegyvásárlók szava szent. Ezért aztán a Godzilla II – A szörnyek királya nem csak a picit újradizájnolt Godzillából zúdított ránk egy hatalmas adaggal, de a többi szuperszörnyből, vagyis kaijuból is!
Egy kis visszaemlékezéssel nyitunk az előző részből: Godzilla éppen San Francisco romjain gázol át, hogy leszámoljon ellenségeivel, és a romok között ott marad a Russell család egyik gyermeke. És történetesen tudósokról van szó, az anyuka (Vera Farmiga) nem csak a titánok monitorázásával és kordában tartásával megbízott Monarchnál dolgozik, de különböző hanghullámok felhasználásával kifejlesztett egy olyan kütyüt, amivel képes lehet irányítani a lényeket. Amikből amúgy összesen 17-re leltek rá, általában hibernált vagy bebábozódott állapotban a világ különböző pontjain, csakhogy, pont, amikor kipróbálja a gubóban lévő óriás molyon, a Mothrán, egy ökoterrorista szervezet lecsap a bázisra. Kiirtják a személyzetet, és magukkal hurcolják mind a kütyüt, mind a tudósnőt és annak tinilányát (Millie Bobby Brown). És szépen nekiállnak felébreszteni a szörnyeket, mondván, csak így képesek visszaállítani a természet rendjét.
Az elvált tudós apuka (Kyle Chandler) ezt másként látja. Ő biztos, ami biztos, kiirtaná az összes titánt, főleg Godzillát, de a családja megmentéséért kénytelen együttműködni a Monarch-hal, azon belül is az óriáshüllő legnagyobb tisztelőjével, Dr. Serizawával (Ken Watanabe). És persze lassan ráébred, hogy Godzilla az ember legjobb barátja, de addig meg kell küzdeniük a terroristákkal és egy váratlan szövetségesükkel, illetve túl kell élniük a szörnyekkel való találkozást, akik élére a rettentő háromfejű lény, Ghidorah áll, aki kicsit más, mint a többi. Aztán hadd szóljon, és Michael Dougherty (Krampusz, Adsz vagy kapsz) rendezése ennél kevésbé egyéni. Dougherty inkább az akcióra ment rá, és mi tagadás, abból jutott elég, sőt, a vulkánból kikelő repülő szörny, Rodan szárnyalása és csatája a vadászgépekkel például elképesztő. Maga Godzilla is remek, az emberi melegséget pedig Millie Bobby Brown kölcsönzi a filmnek.
