Bizony, Gibson a Bounty legénységét vezeti zendülésre a brutális Anthony Hopkins ellen, de mégis az utóbbi jön ki jobban a dologból!
1789 áprilisában az elviselhetetlen bánásmód miatt lázadás tört ki a brit királyi haditengerészet Bounty nevű hajóján. A kapitányt és 18, hozzá lojális tengerészt egy csónakban bocsátották útjára, a lázadók pedig egy apró kis szigeten leltek új otthonra és alapítottak új hazát, nagyrészt akaratuk ellenére magukkal hurcolt bennszülött lányok „társaságában”. Nem ez volt a történelem legvéresebb vagy leglátványosabb lázadása, valami – talán pont a bennszülött lányok szerepe? – mégis megfogta belőle a világ fantáziáját.
A híres lázadásról készült leghíresebb film a Marlon Brando főszereplésével készült, 7 Oscarra jelölt Lázadás a Bountyn (1962) volt, de nem ez lett az egyetlen megfilmesítés. Roger Donaldson már az ötödik volt a sorban, amikor a témához nyúlt. Nyilván nem csinálhatta pont ugyanazt, mint a többiek, ezért volt egy kis hangsúlyváltás a jól ismert történet prezentálásában, és, bár az eredeti sztoriból itt is kimaradtak bizonyos részletek, így is
ez a verzió lett a leghűbb az eredeti eseményekhez.
Amiben a Bounty legénysége több hónapos tahitii kényszerpihenő után újra útjára indul, William Bligh kapitány (Sir Anthony Hopkins) brutális módszerekkel igyekszik fenntartani a fegyelmet, de ezzel csak maga ellen fordítja a legénységet. A zendülés élére Blight elsődleges célpontja, Fletcher Christian elsőtiszt (Mel Gibson) áll, és miután megszabadulnak a kapitánytól, embereivel, új otthont keresnek a Tahiti melletti apró Pitcairn szigeten.
És a cselekmény csak itt kezdődik, mert a lázadók a paradicsomi állapotok - no meg a minden tekintetben "vendégszerető" tahiti lányok összes bája - ellenére hamarosan egymás ellen fordulnak, A másik szálon a kiállhatatlan Blightot látjuk, aki bebizonyítja, hogy tengerésznek azért remek, sőt, a szükséghelyzetben képes jó vezetővé válni – eközben 3600 tengeri mérföldet tesz meg a társaság tengeri viharok és vad bennszülöttek támadásai között. És az a furcsa dolog történik, hogy a „rossz” Blight története izgalmasabbá válik, mint a jó Christiané. Amiben nyilván szerepet játszik az is, hogy
Hopkins nagyságrendekkel jobb és képzettebb színész, mint Gibson,
akinek az alakítását sokan laposnak és „színtelennek” minősítették. Persze nem Hopkins volt az egyetlen jobb színész nála: egy rövid időre feltűnik a legendás Sir Laurence Olivier is a vásznon, valamint Edward Fox, illetve az ekkor még kezdőnek számító Daniel Day-Lewis és Liam Neeson is. Mellettük azért nehéz tehetségesnek látszani, de persze Gibson is jó, csak másban!
A filmben egyébként fontos szerepet kapott Hugh Grant is, volt ruhapróbán meg minden, de a forgatás megkezdésekor kiderült, hogy nincs színész szakszervezeti tagsága, így felültették az első gépre és mehetett haza – azóta is sajnálja az esetet, mert nagyon jó gázsit kapott volna.
