A Schindler listája fontos film Steven Spielberg munkásságában. Az életeket mentő náci gyárosról szóló monumentális holokauszt-film egy új, “érettebb” korszak kezdete a rendező életművében, és bár forgatott később is zseniális filmeket, az a világra való őszinte rácsodálkozás, a báj és a nagybetűs kaland örökre sajnos kiveszett a munkáiból.
Az E.T.-t, a Harmadik típusú találkozásokat, Az elveszett frigyláda fosztogatóit, a Jurassic Parkot még egy meséket mondó, nagy gyerek készítette, a Schindlert azonban már egy felnőtt. Bár Spielberg szemére szokták venni, hogy e változás után a mesék érzelmességéből a komoly témáknál melodráma lett, amit a Schindler listája sem nélkülöz: gondoljunk csak a piros kabátos kislány vissza-visszatérő alakjára, vagy a címszereplő filmvégi beszédére, amikor könnyek közt vádolja magát, hogy hány életet menthetett volna még meg, ha eladja néhány holmiját. (Spielberg sokszor nem tudja visszafogni magát, a Ryan közlegény megmentése végét is tönkreteszi azzal a kínosan szirupos jelenettel, amikor a vén trotty Ryan sír a temetőben, hogy eléggé jó ember volt-e ahhoz, hogy megérdemelje ezt az áldozatot...)
Spielberg a Schindler kapcsán fedezte fel érdemben saját zsidóságát, és megalapította a Shoah Alapítványt (a soá/hásoá héber szó, csapást, veszedelmet jelent), amelynek munkatársai videointerjúkat készítenek a holocaust túlélőivel, és egy bárki számára hozzáférhető és kutatható gyűjteményt hoztak létre a több tízezer beszámolóból. A filmért kapott rendezői honoráriumát is az alapítványnak ajánlotta fel, mert méltatlannak érezte, hogy egy olyan történetért tegyen zsebre pénzt, ami tömegek haláláról szól.
Eleinte az sem volt egyértelmű, hogy Spielberg rendezi-e a filmet. Már 1983-ban a látóterébe került Thomas Keneally Schindler bárkája című regénye, de még korainak érezte, hogy filmet készítsem belőle. Először nem is merte megcsinálni, ezért több rendezővel beszélt, hogy forgassák le helyette: Martin Scorsese azért nem vállalta el, mert szerinte ezt a témát egy zsidó rendező tudná a leghitelesebben bemutatni, a holokausztban személyes érintettségű Roman Polanski sem mert belevágni (bár aztán később leküzdötte a félelmeit, és leforgatta A zongoristát), de Billy Wilder szívesen nekivágott volna, és ez lett volna az utolsó filmje.
Végül, tíz év múltával Spielberg elég erősnek és rátermettnek érezte magát, hogy végre nekiálljon. Dokumentarista hűségre törekedett, ezért fekete-fehérben, jórészt kézikamerával forgattak, számos eredeti helyszínen. Eredetileg németül, lengyelül és jiddisül beszéltek volna a filmben, amit angolul feliratoznak, de a stúdió nyomására elálltak ettől, mert ez sok embert elriasztott volna. Spielberg ebben a filmben dolgozott először Janusz Kaminski operatőrrel, és azóta is elválaszthatatlanok.
A díszleteket is nagy aprólékossággal tervezték meg, az Auschwitztól mintegy 70 km-re lévő plaszóvi kényszermunkatábor rekonstrukciója Lengyelország legnagyobb forgatási díszlete volt: 34 barakkot és 7 őrtornyot húztak fel, és a táborhoz vezető utat is megépítették, ami - mivel eredetileg néhány kilométerre Krakkótól, egy zsidó temető helyére épült - sírkövekből állt.
Schindler szerepében nehéz lenne Liam Neesonon mást elképzelni, pedig Spielberg Harrison Fordot is felkérte. A színész azonban nemet mondott, mert úgy vélte, hogy nem tenne jót a film hitelességének az, hogy a nézők valószínűleg nem tudnának elvonatkoztatni korábbi szerepeitől, Han Solót és Indiana Jonest látták volna Oskar Schindler helyett. Mel Gibson és Kevin Costner is szóba került, de végül Spielberg úgy döntött, hogy egy kevésbé ismert színészt választ - és Liam Neeson ezzel a szereppel vált közismertté. Schindler zsidó könyvelőjét, Itzhak Sternt sem Ben Kingsley játszotta volna eredetileg. A szerep járt Dustin Hoffmannál is, ám egy félreértés miatt Spielberg azt hitte, Hoffman passzolta, így lett végül Kingsley-é. Stern karaktere egyébként jórészt kitaláció: bár valóban létezett, több, Schindlernek dolgozó könyvelő személyiségéből lett összegyúrva.
A film kétségkívül legerősebb alakítása Ralph Fiennes-é. A plaszóvi munkatábor szadista parancsnoka, Amon Göth karaktere annyira erős és hiteles lett, hogy amikor a forgatáson bemutatták a tábort túlélő Mila Pfefferberget Fiennesnek, a férfi láttán az asszony remegni kezdett a félelemtől. (Ő egyébként annak a Poldek Pfefferberg felesége volt, aki a történetet Keneally figyelmébe ajánlotta.)
Számos holokauszt-túlélő közreműködött a filmben, többen a Schindler által megmentettek, a Schindlerjuden közé tartoztak. De nem csupán a túlélőket, hanem a fiatalabb statisztákat is megviselte pszichésen a forgatás, különösen az Auschwitzban játszódó jelenetek.
Spielbergnek nem volt könnyű dolga: nem csupán a Jurassic Park utómunkálatait irányította Krakkóból, hanem meg kellett küzdenie a film nyomasztó hangulatával is. Esténként a Seinfeld című vígjátéksorozatot nézte, és megkérte jóbarátját, Robin Williamst, hogy rendszeresen, telefonon keresztül szórakoztassa egy kicsit a stábot, hogy felviduljanak. Williams ezeknek a poénoknak egy részét felhasználta az Aladdinban: a dzsinn a Schindler listájának forgatásán kitalált vicceit sütötte el.
Természetesen meg kell említenünk John Williams fantasztikus zenéjét is. Amikor megnézte a film nyers változatát, megijedt, mert úgy vélte, egy nála sokkal nagyobb zeneszerzőnek kellene komponálnia a muzsikát. Spielberg erre azt felelte, hogy tudja, de azok a zeneszerzők már mind halottak. A gyönyörű hegedűtémát játszó Itzhak Perlman élete egyik legnagyobb büszkeségének tartja a filmben való közreműködését.
A Schindler listája végül óriási sikert aratott, számos fontosabb díjjal, köztük 7 Oscarral is kitüntették. Az érzékeny téma miatt sok kritika is érte a filmet, köztük a már említett melodrámai vonalért, de a zsidó közösség alapvetően elég jól fogadta, hitelesnek tartották és többen kiemelték, hogy végre a szélesebb közönséghez is eljutott, milyen szörnyűségeket műveltek a nácik a haláltáborokban.
