Luc Besson mintha korai klasszikusa, a Nikita folytatását készítette volna el az Annával, amihez persze kellett egy új múzsa is a gyönyörű Sasha Luss személyében.
Luc Besson (Élethalálharc, A nagy kékség, Az ötödik elem) egy ponton, valamikor az ezredforduló előtt rájött, hogy sokkal jövedelmezőbb és kevésbé stresszes producernek és ötletgazdának lenni, mint rendezőnek. Csakhogy úgy 300 sorozatban legyártott film után is valahogy képtelen lemondani a rendezésről, és amihez igazán ért, az különös módon az erős lányok története. Merthogy szinte minden rendezői munkája egy-egy erős nőről szól, aki számos kalandon át állja meg a helyét a férfiak világában.
A teljesség igénye nélkül ilyen a Nikita (1990), a Jeanne d'Arc - Az Orléans-i szűz (1999), az Adéle és a múmiák rejtélye (2010), a Lucy (2014), illetve a Valerian is, és persze ilyen új munkája, az Anna is, ami történetében visszakanyarodik a lista első filmjéhez, a Nikitához. Hősnőnket ugyanúgy lepukkant drogosként ismerjük meg, mint annak idején Anne Parillaud karakterét, és a rendőrség itt is lemészárolja azt a kretén bandát, akikkel lóg, neki pedig felajánlják, hogy egy titkos szervezet tagjaként megúszhatja a dolgot, ha nekik dolgozik. A titkos szervezet ezúttal a KGB. Hősnőnk, Anna (Sasha Luss) úgy mond igent a visszautasíthatatlan ajánlatra, hogy beszervezője (a nem túl oroszos Luke Evans) megígéri neki, öt évnyi munka után elengedik, mehet isten hírével, amit a magas intelligenciája, nyelv- és sakktudása miatt kiválasztott lány valamiért el is hisz. És a kiképzés után hősnőnk megkapja első megbízását: Párizsban dolgozó topmodellként először egy orosz oligarchát kell likvidálnia, majd egy sor más célpontot is, és egyre biztosabbá válik, hogy a KGB nem hogy nem fogja elengedni, de tartótisztje (az itt kissé komikus Helen Mirren) egyre nehezebb küldetéseket bíz rá, miközben munkájára felfigyel egy amerikai elhárító tiszt (Cillian Murphy) is. Nyilván lassan ideje lesz lezárni ezt az életet, de vajon hogyan?
Az Anna története minden, látszólag cseles fordulata ellenére egyszerű, mint a bot, ami nem is baj, hiszen nem is ígértek nekünk többet. Anna csábít, öl, majd újra csábít, miközben taktikázik a túlélése érdekében, aminek nyilván újra és újra része maga a csábítás is. Nagyon sok csábítást látunk, ami azért meglepő, mert maga a film meglepően aszexuális – ki tudja, miért, de Besson sosem hajtott az erotikára -, és elég sok a gyilkolászás is. Rendezőnk ebben viszont profi, az akciójelenetek tényleg parádésak, bár a modellből lett színésznőnek, Sasha Lussnak nagyon erős fenntartásokkal vagyok hajlandó elhinni, hogy törékeny alkatával képes egyszerre féltucatnyi vagy több testőrt, rendőrt vagy kommandóst elintézni, még úgy is, ha közben a hitelesség kedvéért rendesen kap ő is.
Elegánsnak viszont nagyon elegáns, azt meg kell adni, és sok minden mást hajlandó vagyok elhinni neki. Bár nyilvánvaló, hogy színésznőként nincs különösebben gazdag eszköztára és rutinja, de olyan kisugárzása és eltökéltsége van, ami tökéletesen elég ehhez az egyszerű szerephez és egyszerű történethez.
