Csak azért, mert egy csinos, amúgy ateista New York-i lány hirtelen egy kihalt nyelven kezd el beszélni, ráadásul férfihangon, nem kell a legrosszabbra gondolni.
Jóval A Da Vinci-kód (2006 ) előtt is voltak már olyan filmesek, akik a krisztusi örökség különböző „unortodox” értelmezéseit a saját műfaji céljaikra igyekeztek felhasználni. Ron Howard egy kincskeresős thrillert hozott össze „ami a Bibliából kimaradt” alcímmel, a kevésbé magasan jegyzett alkotó, Rupert Wainwright (Csekkben a tenger) pedig egy misztikus horrort rakott össze ugyanebben a témában, Stigmata (1999 ) címmel.
Akiknek a stigma szó ezen szövegkörnyezetbeli használata nem ismerős, Jézus Krisztus sebeiről van szó, amelyeket a keresztre feszítés során szenvedett el: szögek a kézen, a lábon, a töviskoszorú és végül a lándzsaszúrás. Az ún „öt szent seb” megjelenéséről számos dokumentált esetet tudunk, mindet mélyen vallásos alany produkálta (köztük például Assisi Szent Ferenc); és lehet vitatkozni, hogy mi áll a jelenség mögött, de a film nem magyarázattal akar szolgálni, hanem egy rejtélyt kínál fel.
Adott ugyanis Andrew Kiernan atya (Gabriel Byrne), a Vatikán egyik szaktekintélye, aki megmagyarázhatatlan csodákkal foglalkozik. Brazíliába küldik, ahol egy kisváros templomában könnyezni látták a szentek szobrait. Közben Amerikában furcsa dolgok történnek egy egészen nyugodt, mindennapos lánnyal. Frankie (Patricia Arquette) először orvosokhoz és pszichológusokhoz fordul magyarázatért, mivel
ateista, testén mégis kiütköznek Krisztus szenvedésének jegyei, a stigmák.
Itt lép be a képbe Andrew atya, aki a lánnyal való találkozáskor megérzi a túlvilági, ellentétes erőket. Nyomozása során pedig előkerül egy kétezer éves imaszöveg (létező dologról beszélünk, amit Tamás evangéliumának szokás nevezni), amely mintha korunk emberét figyelmeztetné valami közelgő tragédiára. Amiből mi nem is akarunk semmit elárulni, mert onnantól kezdve, hogy a titokzatos entitás által megszállt, akkor még rendkívül felkapott Patricia Arquette időnként férfihangon szólal meg, miközben szobája falát arámi nyelven írja tele, majd el akarja csábítani Gabriel Byrne-t, itt bármi megtörténhet. A Stigmata ugyan nem maradt meg klasszikusnak, de pont Byrne miatt érdemes újranézni, mellette pedig ott van Jonathan Pryce, Rade Šerbedžija és Nia Long is, hogy ne csak egy igazán jó színészt emlegessünk.
A SZESSÖN különleges kiadásában ezúttal akasztjuk a hóhért: nem más püföli a dobot, mint a PORT.hu új videósorozatának munkatársa, a zenei és bulvár tévéműsorokat karcos hangon ekéző blogger, Péter Dávid!
