És valamilyen megmagyarázhatatlan módon ez így van rendjén az amerikai pornóipar hetvenes évekbeli felemelkedését bemutató, második évadát záró Fülledt utcák című sorozatban.
Parázs viták stricik és kurváik között, a strici nélkül próbálkozó, kisfiát a nagymamára bízó útszéli prosti véres-könnyes kálváriája, a szerencsétlen, droggal rajtakapott diáklány drámája, a kisstílű bűnöző nagyszabású felemelkedése a környék simliséből a helyi pornópápaságig, az egészségügyi problémákkal küzdő családapa alámerülése a szennybe és a fertőbe – na ez mind nincs benne a Fülledt utcákban. Mármint tematikailag persze minden adott, azaz ezek az események egytől egyig megtörténnek, csak épp sem nem melodrámai túlzásokkal, sem nem feszült izgalommal vannak ábrázolva.
Pedig a bombasztikusság szinte bele van kódolva a témába, de a Drót, egy másik speciális szubkultúrát bemutató sorozat krónikásaiként ismert ötletgazdák, David Simon és George Pelecanos szándékosan kerülik az izgalmak bemutatását, és inkább okosan dedramatizálják a történéseket. Az aprólékos kisrealizmussal előadott események során úgy leszünk a(z anti)hősök életének részesei, úgy kerülünk szinte testközelbe velük, hogy nem feltétlenül az izgalmakat látjuk, hanem egyszerűen olyan sokáig nézhetjük őket, hogy láthatjuk azt IS: a velük megesett lényegtelen történések mellett a fontosakat is.
Félreértés ne essék: a Fülledt utcák nem a felesleges események leirata, hiszen sok mindent megtudhatunk belőle. Hogy milyen érzés egy fárasztó utcai műszak után beülni egy éjjel-nappal nyitva tartó dinerbe. Hogy milyen az, amikor egy gyönyörű nő csak azért keresi a társaságodat, mert hasznot remél belőle (és ez most egyáltalán nem a prostik és kuncsaftjaik kapcsolatára vonatkozik, lásd a kisrendőr, Alston sztoriját az első évadból).
Hogy hogyan lehet szürke eminenciásként bekerülni a szervezett bűnözés világába, és a maffiózók kedvencévé válni, amikor te csak sört akarsz csapolni a saját bárodban. Hogy hogyan válj szakadt párdolláros kurvából művészfilmes pornórendezővé. Ez mind benne van Simon és Pelecanos sorozatában, méghozzá olyan erős atmoszférával megtámogatva, aminek nem nehéz az első perctől kezdve a rabjává válni.
Így persze relativizálódik, hogy az említett dedramatizálás bátor lépés vagy épp okos taktika-e az alkotók részéről. Hiszen hiába kell az első igazán izgalmas és izgalmasan is előadott eseményre a második évad hetedik részéig várni, ha addigra az erős atmoszféra és a hősökkel való szimpátia miatt már függők lettünk. Persze folyamatosan történnek tragédiák, bűncselekmények, egyéb súlyos események, és drámai fordulatok is vannak bőven (ez egyenesen elkerülhetetlen egy ilyen közegben játszódó műben), de egyáltalán nem ez az, ami miatt a Fülledt utcákra érdemes odafigyelni.
Az erős hangulat mellett a szériában megjelenő viszonyrendszerek azok, amiket megéri figyelni. A sorozat nélkül nem gondolnánk, de a Fülledt utcák alapján kifejezetten érzékeny az a viszonyrendszer, ami a stricik és kurváik között uralkodik. Soktényezős dologról van szó, és a lányoknak a legtöbb esetben igazi kommunikációs manővereket kell véghez vinniük, hogy elérjék még oly apró céljaikat a másik féllel szemben.
Ennek felépülését pedig ugyanolyan fokról fokra ismerjük meg, ahogy a Fülledt utcák néhány kiemelt karakterének a karriertörténetét. Ha jobban megfigyeljük, a sorozat tulajdonképpen párhuzamos karriertörténetek bemutatása, hiszen van itt lenézett fekete strici, aki a pornószínészetben találja meg magát, jelentéktelen meleg csapos, aki végül megnyithatja saját elegáns bárját, egyszerű utcai kurva, aki rajongott (és díjazott) pornósztárrá válik, lekezelt, tökkelütött, szerencsejáték-függő szélhámos, aki élete talán egyetlen jó húzásának köszönhetően végre egyszer nagyot szakíthat, és unatkozó diáklány, aki először asszimilálódik az alvilági-félvilági közeghez, majd elkezdi felkarolni annak elesettjeit.
Ugyanilyen többlépcsős a Maggie Gyllenhaal karakteréhez kapcsolódó felemelkedéstörténet, amelynek bemutatására a legtöbb energiát szánták az alkotók. A saját strici nélkül próbálkozó, számtalan húzós helyzetet és támadást túlélő, az utcán összestrichelt pénzből kisfiát támogató nő az alakuló pornóiparban először természetesen csak a kamerák előtt bizonyíthat, de eszének és tehetségének köszönhetően a második évad folyamán már rendezőként és producerként hozza össze saját művészfilmes pornóját, a Piroska és a farkas gondolatébresztő, szexfilmes feminista átiratát. És történjen mindez bármilyen lassan és aprólékosan bemutatva, azt, ahogy a dögös Candyből erős Eileen válik, rohadt izgalmas végigkövetni.
Kiknek ajánljuk? Kivételesen elsősorban nem a téma iránt érdeklődőknek (azaz a pornórajongóknak), hanem azoknak, akiknek van türelmük kivárni, ahogy a történet csak lassanként születik meg a szemünk előtt.
