Bejárta a világot, mégis a Magyarországot bemutató filmjei tették az ország tévés hősévé. A Másfél millió lépés Magyarországon az egyik legnépszerűbb régi magyar sorozat, ami rengeteg embert ébresztett rá a hazai tájak szépségére és vezetett rá a túrázás örömére, a természet és az ember tiszteletére.
Rockenbauer Pál a hatvanas években a Magyar Televízió gyermekosztályán kezdte rovatvezetőként, hozzá tartozott például Öveges professzor műsora, és maga is sokat szerepelt a képernyőn. Már akkor nagy népszerűségnek örvendett, sokan felismerték az utcán, és nem egyszer előfordult, hogy megkérték, segítsen tévét szerelni. Azt gondolhatták, ha benne dolgozik, akkor biztosan ért is hozzá.
A magyar természetfilmezésnek már akkor komoly hagyományai voltak, a műfaj megteremtője Homoki Nagy István, a Gyöngyvirágtól lombhullásig és a Cimborák - Nádi szélben rendezője. A Magyar Televíziónál Rockenbauer Pálék mégis a semmiből teremtették meg a Natura szerkesztőséget, ahol egész pályafutása alatt dolgozott.
Bár a magyarországi túraútvonalakat bemutató sorozataival lett híres, természetfilmesként az egész világot bejárta abban az időben, amikor földi halandó alig juthatott el külföldre. Forgatott a Földközi-tengeren, Ausztráliában, Hawaii-on, Dél-Amerikában és az Antarktiszon kétszer is, így olyan tájakat mutathatott be a tévében, amit máshol nem nagyon láthattak a tévénézők. Különösen a sarkkörök izgatták, nála többet erről a témáról Magyarországon nem sokan tudtak.
A világjáró útjaikon a költségeket csak nagyon szűken állta a Magyar Televízió, volt rá példa, hogy még leveskockákért is könyörögni kellett. Ezért igazi megszállottság kellett hozzá, hogy útnak induljanak, és mindenféle szívességeket vettek igénybe, hogy végig tudják csinálni. A Napsugár nyomában című sorozatot például 6000 dollárból forgatták a Föld minden táján. Útközben szembesült azzal a forgatócsoportjuk, hogy egy ausztrál csapat egyetlen fontos jelenetre többet költött, mikor egy kengurubébi születését vették fel.
Vonzotta a hegymászás, 1976-ban megmászta a Kilimandzsáró egyik legnehezebb oldalát, mikor az Afrikai örömeinket forgatták. A filmre többek között úgy készült, hogy téglával megrakott hátizsákkal tekert ki minden reggel Érdre, majd vissza a Józsefvárosba.
Egy munkatársa, a természetjáró Peták István ötlete volt, hogy filmet forgassanak az Országos Kék Túra útvonalát végigjárva. Hosszú időn át gyúrták, hogyan fogják meg a témát, egy éven át tanakodtak azon, mikor, hol forgassanak. Végül Rockenbauer Pál vetette fel, hogy egyhuzamban végig kellene járnia a stábnak az útvonalat hátizsákos turistaként, és ezt kellene filmre venni. Mivel akkoriban is inkább az volt a szokás, hogy a tévések vidéken szállodában laktak és autóval jártak a forgatási helyszínek között, akkoriban tipikusan fekete Volgával, a sátorozásra készülő csapatot kezdték őrültnek nézni.
Bár a Másfélmillió lépés Magyarországon sokszor spontánnak tűnik, valójában borzasztó precízen megtervezték előre, hogy miket mutatnak majd be az egyes helyszíneken. Egy egész éven át gyűjtötték az információkat, hogy hol, kivel kell találkozni, milyen érdekességeket kell keresni, és ezután Rockenbauer Pál és Sáfrány József rendezőasszisztens bejárta a teljes távot, hogy megismerkedjenek a szereplőkkel. Ez rengeteget hozzátett a film hangulatához, hiszen mindenhol ismerősként várták őket, így jobban megnyíltak a stábnak, és ez tette lehetővé, hogy a legkameraképesebb interjúalanyokat válogassák be a sorozatba.
Az első sorozatot 1979. július 31-től október 14-ig forgatták, így 76 nap alatt járták be a közel 1100 kilométert. Napi 13-18 kilométert gyalogoltak, ami mellett még belefért 5-6 óra forgatás. Mivel akkoriban a technika még nem jutott el odáig, hogy szinte egy mobil kamerájával is lehessen filmet forgatni, komoly, súlyos felszereléseket hordoztak magukkal. Csak maga a két Ariflex kamera 4,5 és 7,5 kilót nyomott. Ezeket igyekeztek igazságosan szétosztani a 10 túrázó filmes között. Eközben pedig minden személyes holmit maguk cipeltek, amire az úton szükségük volt.
Péterfay Attila gyártásvezető nem túrázott velük, ő szállította a filmeseknek a nyersanyagot Budapestről egy Volgával, és vitte magával a leforgatott felvételeket. Ezeket mihamarabb hűtőbe kellett tenni, mivel a színes film, amit használtak, érzékeny volt a hőre.
Rockenbauer Pál rengeteget küzdött a bürokráciával, miközben akkora ambíciói voltak, mint David Attenborough-nak vagy Jacques Cousteau-nak. Ehhez az anyagi támogatást sokszor nem, vagy csak nagyon szűkösen kapta meg.
A Még másfélmillió lépés Magyarországon bemutatóját már nem érte meg, öngyilkos lett 54 évesen. A Mecsek lábánál temették el, a zengővárkonyi szelídgesztenyésben, amit a Még egymillió lépés Magyarországonban is bemutatott.
“Aki vele együtt dolgozott, az azt sem tudta, hogy most dolgozik - emlékezett rá vissza Vitray Tamás. - A tehetsége abban rejlett, hogy mániásan szerette, amit csinál, és ez a szeretete a filmkockákból is árad.” Jellemző, hogy munkásotthonokba is eljárt ismeretterjesztő előadásokat tartani, ahol esetenként csak néhány megfáradt melós hallgatta, miközben az emeletes ágy szélén áztatták a lábukat műszak után. Viszont még őket is le tudta kötni, annyira sugárzott belőle, hogy hisz abban, amit csinál.
Forrás: Roki - Rockenbauer Pálra emlékezünk, Kéktúra, CommentCom
