„Soha ne szívózz azzal, aki az ételt hozza!”

A sokszor a jó ízlés határait feszegető amerikai független vígjáték, az Ezt jól kifőztük! megmutatja, hogyan élnek természetes közegükben a pincérek, és azt is, miért nem szabad őket felbosszantani!

Az élet a legnagyobb tanítómester, ahogy szokták mondani, ami persze jó nagy közhely, de mégiscsak igaz. Rob McKittrick (Haverok harca) rendező forgatókönyvíró például, mint annyian mások Hollywoodban, pincér volt, mielőtt beindult volna a filmes karrierje. Pont úgy lett belőle rendező, hogy hasznosította mindezt, amit azalatt a három év alatt tanult, amíg egy orlandói étteremben dolgozott Floridában: no nem a vendéglátás és catering, hanem az emberismeret területén. McKittrick gyakorlatilag pincér karrierjét és az ott megismert haverjait vitte vászonra Ezt jól kifőztük! (2005) címmel – ahogy annak idején Kevin Smith is hasonló munkahelyi tapasztalatait örökítette meg a Shop-stopban (1994).

Forrás: Film4

 

Hősünk, Dean (Justin Long) már négy éve dolgozik pincérként. Neki ez nem gáz, de amikor megtudja, hogy Chett nevű volt osztálytársa milyen sokra vitte ilyen rövid idő alatt, elkezd aggódni sorsa kilátástalansága miatt. Nagy a dilemma: hamarosan előléptethetik, de akkor örökre a vendéglátásban marad, vagy merjen mindent maga mögött hagyni? Kollégája és cimborája, Monty (Ryan Reynolds) hasonló cipőben jár, leszámítva, hogy őt cseppet sem izgatja mindez. Monty kapja a feladatot, hogy betanítsa a félénk új alkalmazottat, Mitch-et (John Francis Daley, aki azóta már rendezőként nyomja). Első műszakja során a fiatal srác megismerkedik a Shenanigan's étterem szokványosnak egyáltalán nem nevezhető alkalmazottaival, a Raddimus nevű szakáccsal (Luis Guzmán), aki egy igencsak durva hóbort elterjesztője – amit ma, 2022-ben aligha tehetne meg -, Dannel, az étterem túlbuzgó menedzserével (David Koechner), valamint Serenával, Monty exbarátnőjével (Anna Faris).

Forrás: Film4

 

És az egész tényleg kicsit olyan, mintha a Shop Stop Dantéja és Randalje egy étteremben kaptak volna állást, csak több szereplővel, színesebb díszletekkel és mondjuk profi színészekkel.

Bár névleg Justin Long a főszereplő, a filmet a már akkor is nagyon vicces, bár még kissé „kiforratlan” Ryan Reynolds viszi el, rajta keresztül tudjuk meg, mit szabad és mit nem a vendéglátásban – mármint a vendégnek. Persze a pincéreknek is van magánéletük, kapcsolataik, vágyaik és fóbiáik, ebből is kapunk egy jó adaggal, de a legviccesebb akkor is az, amikor az étteremben járunk, ahol a pincérek és a szakácsok az urak. Ők aztán bármit megtehetnek, ha valaki felhergeli őket. Innen is a mondás: „Soha ne szívózz azzal, aki az ételt hozza!”. Ha nem világos a dolog mondanivalója, íme egy jelenet magyarázatként:

Az amúgy nagyon vicces filmhez aztán készült egy kevésbé vicces folytatás is, Ezt megint jól kifőztük (2009), amibe egy fontos szereplő sem tért vissza, McKittrick pedig csak a forgatókönyv megírását vállalta.