Szinte hihetetlen, hogy 47 éves minden idők egyik legjobb magyar filmvígjátéka, a Gyula vitéz télen-nyáron, ami cseppet sem öregedett.
A Gyula vitéz télen-nyáron kitűnő szatíra, ami ma is megállja a helyét. A Magyar Televízió egy A Tenkes kapitánya-féle történelmei kalandfilm sorozatot forgat, és ehhez az utcán keresnek főszereplőt - hiszen, ha egy ismeretlen alakítja Gyula vitézt, a közönség könnyebben tud vele azonosulni. A castingolás után a sorozat rendezője, Lukács Péter (Őze Lajos) egy sörgyári melósban, Prohászka Feriben (Koncz Gábor) látja meg a rettenthetetlen hős figuráját. A sorozat elkészül, hihetetlen sikert arat és valóságos tömeghisztériát gerjeszt az egész országban.
Bácskai Lauró István (A Hamis Izabella, Keménykalap és krumpliorr) filmje meglepő őszinteséggel mutatja be a sztárcsinálás folyamatát. Már maga a címbéli sorozatot is úgy alkotja meg a filmbéli rendező, hogy a nézői igényeket tökéletesen kiszolgálja: van benne szex, vér (egyetlen jeleneten belül mutatnak karóba húzott embereket, levágott fejet és kínzást), de leginkább a nemzeti büszkeség, ami áthatja az egész történetet. Ez pedig olyannyira feltüzeli a nézőket, hogy törökellenes hangulat uralkodik el az országban. Mindeközben Bodó, a tévé főszerkesztője (Kállay Ferenc) a politikát szem előtt tartva terelgeti a sorozat alakulását - Gyula vitéz ezért sem küzdhet csehekkel, helyettük jönnek be a képbe a törökök.
A dokumentumfilmes eszközök használata, a fiktív sorozat főcíme, jelenetei és az önmagukat játszó szereplők (Vitray Tamás, Baló György, Takács Marika) erősen kidomborítják a film szatíra jellegét. Valahogy tényleg így működhet egy pusztán kereskedelmi jellegű, nagy nézettségű sorozat, csak ma már nem politikai, hanem pusztán üzleti megfontolások alakíthatják a történetet.
Sajnos a szatíra egy idő után teljesen eluralja a filmet, így a szereplők, köztük a címszereplő teljesen háttérbe szorulnak. Pedig érdekes lett volna alaposan bemutatni Prohászka életét: mit kezd egy magát alfahímnek gondoló melós a tonnányi szerelmes levéllel, azzal a rajongással, amit egy nem létező figura miatt kap, és ahogy ez az egész fenekestül felforgatja, alapjaiban változtatja meg az életét.
Érdekesség, hogy Egri csillagok híres "karórás török" városi legendája mindössze két évvel Várkonyi filmje után már itt felbukkan: a filmbeli tévésorozat forgatásán (ugyanabban a díszletvárban, amit az Egri csillagokhoz építettel Pilisborosjenő mellett) az egyik színész a rendezőt kérleli, hogy ne kelljen törököt játszania, mert mindig negatív szerepeket kap, és a végén még "a lakók kiutálják a házból". Lukács megígéri neki, hogy másnap játszhat magyart, de aznap török lesz, majd a segédrendező rászól, hogy vegye le az óráját.
