Nehéz a Nagy Ember több filmjéről is írni, mert minden képen ugyanúgy néz ki és a történet is hasonló, de a hétvégén korai klasszikust és egy kaptafára készültet egyformán nézhetünk.
Machete (2010)
Van igazság, az örök mellékszereplő, az egykori kaszkadőr, a manöken arcú Danny Trejo saját filmet kapott Robert Rodrigueztől, egy igazi kibelezős, szétlövős, felrobbantós tisztelgést a letűnt korok B-filmjei előtt, és ki más lehetett volna a főgonosz, mint Steven Seagal, mexikói(!?) drogbáróként, aki volt olyan jó arc, hogy bevállalta a dolgot. Még úgy is, hogy úgy néz ki benne, mintha még ketten lapulnának a zakója alatt, és úgy is, hogy meghal benne, amit már rég tett meg utoljára. Annyi feltétele biztos volt, hogy senki sem győzheti le, így, bár a halálos döfést Trejo ejti meg, a machetét Seagal döfi jó mélyre saját magába, mert neki már úgyis mindegy, látott eleget a világból.
Piszkos lappal (2008)
Íme, a klasszikus „érett korú” Seagal film, amit eleve nem is terveztek moziban bemutatni, rajta kívül nincs is benne ismert név, és ahol alkohol- és szerencsejáték-függő egykori zsarut játszik, aki nyakig ül az adósságban. Amikor egy titokzatos férfi felajánlja, hogy kiegyenlíti minden tartozását egy elvetemült gengszter kiiktatásának fejében, hősünk nem riad vissza a feladattól, és ezzel örökre megváltozik az élete. A tiszta lapnak azonban ára van: sorra érkeznek az újabb végrehajtandó gyilkos megbízatások a város nagykutyáival a célpontban. És mint tudjuk, Seagal önképébe nem fér bele, hogy tartósan rossz ember legyen, ezért hamar eljön a megvilágosodás!
Égszakadás (2007)
Van olyan, hogy még a nagy Steven Seagal is érzi, egyedül nem szabad a vállán vinnie egy ilyen zavaros sztorit, így az amerikai-angol-román koprodukcióban készült terroristavadász munkát, amit forgatókönyvíróként is jegyez, csapatmunkára épített. Na jó, nem olyan csapatra, ahol nagy nevek vannak, csak sportos fiúk és lányok. Akiknek egy ellopott szupertitkos kísérleti lopakodó bombázót kell visszaszerezniük a közel-keleti rosszfiúktól, és persze Seagal a főnök, aki egyben vadászpilóta is, bár nem teljesen értem, hogyan férne be a pilótafülkébe…
Lángoló jég(1994)
A filmben nem csak az a különleges, hogy egy, még nagyon fiatal Seagalt vonultat fel, hanem az is, hogy itt nem csak színész, hanem producer és rendező is egyben. Utóbbi minőségében először és utoljára, de legalább kipróbálta, és olyan neveket kapott a Warner Brostól ehhez, mint Michael Caine, Billy Bob Thornton és a nemrég elhunyt R. Lee Ermey – utóbbi volt a nagyszerű Acéllövedék felejthetetlen kiképzőőrmestere. És Seagal megmutathatta a környezetvédő arcát a világnak, amikor felvette a vásznon a harcot a szeplőtlen Alaszkát megrontani készülő olajvállalattal. és ehhez egy 40 perces nagymonológot forgatott le – amiből a stúdió végül egy „alig” 7 perces verziót vágott össze, hősünk nagy bánatára. De Alaszka megmenekült, még most is ott van a térképen!
Gyilkosságba hajszolva (2009)
Nem nehéz az összefüggést meglátni: 2009-es filmjében Steven már Ruslan Dracsev néven szerepel, mint a New York-i székhelyű orosz bűnszervezet egykori prominens tagja, aki visszavonult, regényíró lett belőle, miután brutális támadás éri a lányát, aki jegyben járt az egykori konkurens fiával. Személyes kihívásnak tekinti az ügyet, és bosszúért liheg. Újra alámerül az alvilágba, hogy fényt derítsen arra, kinek állt útjában a lánya – és az igazi Seagal már ekkor kérte az orosz állampolgárságot, amit csak 2016-ban kapott meg, és a jó ég tudja, mire kell neki. Hálából sokat fotózkodik Putyinnal, és ő volt az első, aki elismerte a Krím-félsziget annektálásának jogosságát.
