Szemtelen süketelés - Vaklárma

A Vaklármát bármikor újra lehet nézni, és minden alkalommal iszonyúan vicces.

Vannak olyan filmek, amelyek a kiváló szinkronnak köszönhetően nálunk sokkal népszerűbbek, mint külföldön. Gondoljunk csak az Amerikában megbukott és feledésbe merült Ford Fairlanre, ami nálunk egyenesen kultikussá vált. A Vaklárma az amerikai bemutató után rossz kritikákat kapott, és nem lett sikeres, de nálunk ott a helye a szinkron révén felturbózott, legjobb vígjátékok közt. Márton András (Pryor) és Helyey László (Wilder) bolondozása a magyar szinkron egyik csúcsteljesítménye, ami rajtuk kívül természetesen Schéry András szövegének és Hazai György szinkronrendezőnek is köszönhető.

Richard Pryor és Gene Wilder a 80-as évek egyik legjobb, legösszeszokottabb komikus párosa voltak. Meglepő, hogy a valóságban nem voltak különösebben barátok - az idősebb Wilder megfontolt, nyugodt jellem volt, míg a fékezhetetlen Pryor buliról bulira szédelgett, és eléggé a két végén égette a gyertyát. 1980-ban az is megesett vele, hogy felgyújtotta magát kokainozás közben. Első közös filmjeikben még Wilder keresett többet, ám ez megfordult, és a Vaklármáért már Pryor kapott több pénzt.

Ma már nem illendő a fogyatékosságokkal viccelődni, de azért lássuk be, a Vaklárma nagyon vicces. A két komédiás tökéletesen kiegészíti egymást, hogy egyikük a szeme, a másik a füle legyen a párosuknak.

Pryor úgy készült fel a szerepre, hogy ellátogatott a Los Angeles-i Braiile Intézetbe, ahol megtanították a fehér bot szakszerű használatára, és az osztálytermekbe is bement, hogy megfigyelhesse a vak gyerekek mindennapi viselkedését. A bemutató után az intézet azonban elhatárolódott a filmból, annak trágársága miatt, és a nyitó napi bevételt sem fogadták el támogatásul, így azt egy másik vakokat támogatogató szervezet kapta meg.

 Az eredeti cím - See No Evil, Hear No Evil - a három majom szimbólum (nem hall, nem lát, nem beszél) amerikai megnevezése. Egy harmadik, nem beszélő, oktondi figura már felesleges lett volna a duó mellé, és valószínűleg a közönség is nehezebben azonosult volna vele.