Szemtől szemben - A legjobb rabló és a legjobb zsaru esete

Az egymással macska-egér játékot játszó, de a másikat mélyen tisztelő vérprofi bankrabló és szintén vérprofi zsaru meséje nem csak állati izgalmas, de gyakorlatilag szóról szóra meg is történt.

Amikor azt írjuk, hogy a Szemtől szemben története gyakorlatilag szóról szóra meg is történt, az úgy értendő, hogy a film megtörtént események alapján készült – eddig világos és logikus -, de úgy is, hogy ami a filmben megtörtént, az két évvel később, 1997-ben Észak-Hollywoodban is, szinte kockáról kockára megesett. Két állig felfegyverzett rabló, akikről utólag kiderült, imádták a filmet,  ugyanis a bankból távozva tűzpárbajba keveredtek a kiérkező rendőrséggel, és ugyanúgy próbáltak menekülni, mint De Niro és csapata, és majdnem sikerült is nekik, de végül mindkettőt lelőtték, bár addigra 11 rendőrt és és 7 civilt sebesítettek meg. És ez nem véletlen, mert a filmet egy időben a haditengerészeknél is tananyagként használták arra, hogyan kell visszavonulni ellenséges tűzben, annyira hitelesen lett megcsinálva.

És nem csak hitelesen, tegyük hozzá, de elképesztően izgalmasan is, és azt kevesen tudják olyan jól, mint Michael Mann, aki a forgatókönyvet is jegyzi. És ezt a forgatókönyvet egy volt chicagói rendőrtiszt, bizonyos Chuck Adamson elbeszélése alapján írta, akivel több filmen és sorozaton is - Az erőszak utcái (1981), Miami Vice (1984) és Crime Story (1986) - együtt dolgozott, és aki évekig egy Neil McCauley nevű rabló nyomában járt, akivel többször is találkozott, sőt, elbeszélgetett „normális” körülmények között. A sors végül úgy hozta, hogy egy rablás után kénytelen volt lelőni a férfit – és mindketten tudták, hogy valami hasonló lesz a dolog vége. Hát ez történik az Al Pacino által játszott Vincent Hanna nyomozó és ellenfele, a Robert De Niro alakította Neil McCauley között – 1995-ben még meg lehetett tartani az eredeti nevet, ma már agyonperelnék ezért a stúdiót – és persze még elég sok mindent.

A Szemtől szemben egyrészt a 90-es évek klasszikus terméke – ezúttal jó értelemben -, hiszen elképesztően látványos akciót vonultat fel tucatnyi remek színésszel, egyszerre dolgozik a legnagyobb sztárokkal és a legjobb karakterszínészekkel (Val Kilmer, Natalie Portman, Jon Voight, és mások), parádésan használja a zenét és a látványt, és nem fél bombasztikus lenni. És persze emellett abszolút időtálló darabról van szó, ahol két igazi színészóriás pályája csúcsán egymásnak feszül. Le a kalappal előttük, és talán az sem véletlen, hogy ez Christopher Nolan kedvenc filmje, aki rengeteg elemet kölcsönzött belőle, amikor megalkotta Gotham City saját verzióját A sötét lovag trilógiájában.