A mindig fergeteges Goldblum ezúttal egy váratlan tragédia hatására hátrahagyja régi életét, és egy őrült ötlettől vezérelve valaki másét "veszi kölcsön", de persze akadnak komplikációk.
A film John Nolanról (Jeff Goldblum), egy sikeres, de valójában ízig-vérig hétköznapi biztosítási ügynökről szól. Hősünk bort szeretne vásárolni, de az igen drága nedű palackja karcos, megkéri hát az Auggie Rose (Kim Coates) nevű fiatal eladót, hogy nézzen már egy másik palack után. Ekkor lép be az üzletbe egy rabló, fegyverrel a kezében, és reflexből hasba lövi az új palackkal visszatérő Auggie-t. Életének utolsó pillanataiban John van egyedül mellette, aki a történtek után felelősnek érzi magát az ismeretlen férfi halála miatt. Elhatározása egyértelmű: minél jobban szeretné megismerni annak az embernek az életét, aki a karjai közt halt meg. Nolan kideríti, hogy Auggie évekig börtönben ült fegyveres rablásért, és hogy egyetlen kapcsolata a külvilággal egy Lucy (Anne Heche) nevű lány volt, akivel levelezett. Főhősünk, aki úgy érzi, beszélnie kell a lánnyal barátjának haláláról, kutakodásai során egyre inkább Auggie életének rabjává válik.
A Halálos azonosság (2000) arról szól, hogy mennyire vagyunk képesek saját életünket egy külső nézőpontból szemlélni, és hogy egy jelentéktelennek tűnő esemény milyen hatással lehet szokásainkra, viselkedésünkre. Persze egy vadidegen hirtelen halála nem annyira jelentéktelen, de a reakció, amit kivált, az teljesen valószínűtlen. Nolan ugyanis rájön, hogy a börtönviselt árufeltöltő életét akarja élni, régi munkáját, barátnőjét, autóját és lakását hátrahagyva. Csakhogy megjelenik valaki Auggie életéből (Timothy Olyphant), aki felfedheti titkát, és a „szerepjáték” egyre veszélyesebbé válik. A kérdés persze az, mit tesz meg, és mit tehet meg racionálisan valaki, aki teljesen irracionálisan bújt valaki más bőrébe.
Az alapvetően forgatókönyvíró Matthew Tabak - aki ebben a minőségében olyan műveket jegyzett, mint a Gyújtópont (2002) Ray Liottával vagy az Ártatlan igazság (2004) Mariska Hargitayval – karrierje során mindössze egyetlen alkalommal rendezett, a magyar címében kissé túldramatizált Halálos azonosságot. És ez egész jól sikerült, a kérdés persze, hogy ez a rendező-forgatókönyvíró Tabal érdeme vagy inkább Jeff Goldblumé, aki ugyebár mindenben jó. Rendszerint extravagánsabb alakításairól ismerjük – mint legutóbb a Thor: Ragnarökban (2017) -, de, ahogy ez a film is bizonyítja, jól áll neki a lélektani dráma is. Merthogy a történetet megszínesítő krimi elemek és a valóban meghökkentő alaphelyzet ellenére ez egy jól megírt és jól eljátszott lélektani dráma – Jeff Goldblummal!!!
