A TV2 bombasztikusnak szánt, "mítoszteremtő" kaland-realityje első adásából csak annyi jött át, hogy az még nem kaland, ha pár celeb célba nyilazgat a Bakonyban, majd úgy csinálnak, mintha megmászták volna a Himaláját kétszer is.
Az már első blikkre is nyilvánvaló volt, hogy a TV2 új, saját fejlesztésű kaland-realityje esetében a legjobb esetben is árukapcsolásról van szó a vadászati világkiállítással, rosszabb esetben valamiféle átfogó pszeudobarbár, neohonfoglaló kultúrpolitikai szemléletváltásról, mint a teljesen bizarr kinézetű, csekély érdeklődésre számot tartó, körberöhögött augusztus 20-i felvonulás esetében is. Remélem, az első verzióról van szó, de biztos vagyok benne, hogy a műsor készítői előre megkapták az ősmagyar mitológia, kereszténység előtti, vagy ikonikus hívószavakat. És megkapták Ördög Nórát is a Totemhez.
Nekem nincs bajom Ördög Nórával, de évek óta nem kapott olyan műsorvezetői feladatot, ami passzolt volna hozzá, ahogy ez sem illik az egyéniségéhez, megjelenéséhez. Merthogy itt úgy néz ki ebben a kamu kelta fantasy jelmezben, mintha a NOX új énekesnői posztjára pályázna, a felvezetéseit pedig azzal igyekeznek dinamikussá tenni, hogy egyfolytában belegyalogol a kamerába. Így aztán az ő szájából még banálisabbnak hangzik az amúgy is elnagyolt, elmaszatolt alapkoncepció, mely szerint a négy elemet és a három fő emberi erényt jelképező csodakristályt, - amelyek meglehetősen emlékeztetnek a Bosszúállók széria Végtelen Köveire, - két csapatnak, az ősi ellenség Farkasoknak és Szarvasoknak kell összegyűjtenie. Két hétfős celebcsapatról van szó, és közülük úgy ötöt ismertem, vagy legalábbis kitaláltam, kicsodák, de aki követi a celebvilág történéseit és néz más, hasonló műsorokat, az feltehetőleg tudja, ki az a Csősz Boglárka, Horváth Csenge vagy Oczella Eszter.
Persze ott volt az ismertebb arcok között a Barátok közt egykori főgonosza, Szőke Zoltán, a reality veterán Nagy Zsolt Leo, a meglepően szimpatikus Kausz Gábor séf és az énekes Varga Viktor, aki éppen úgy néz ki, mintha a John Travolta-féle Háború a Földön (2000) szcientológus toborzófilm egyik mellékfigurája lenne, és velük, illetve a többiekkel együtt unatkozhattuk át vasárnap este az első adást. Ami, miután a két csapat tagjai megkeresték valamilyen rejtélyes okból különböző fákhoz kötözött társaikat valahol a „Bakony szívében”, az ilyenkor szokásos menet szerint a Feladatok és a Szállás között váltakozott. A feladat egyébként egy halál unalmas célba nyilazás volt, amit úgy adtak elő, mintha a tokiói olimpia VALAMENNYI versenyszámát egy eseménybe sűrítették volna össze, a másik a beköltözés volt a két hatalmas, látványos jurtába – mi másba? -, és még az a csúfság is megesett ezen a kőkemény próbán, hogy az énekesnő Völgyesi Gabi arra panaszkodott, hogy túl puha az ágy. Istenem! Amúgy mindenki úgy pörgött, izgult, és dicsért mindent, mintha ezen múlna az, hogy megkapják-e a gázsijukat, mert a jócskán elnyújtott műsor nem sok izgalomra adott okot, és akkor még tök diplomatikusan fogalmaztam.
Persze, tudom, ez volt a felvezetés, itt ismerjük meg a szabályokat és ismeri meg a csapatát a két „instruktor”, a volt kommandós Varga Ferenc és az erőnléti edző Novák Zalán, az ilyen részek óhatatlanul kicsit tempótlanok, sok a kipipálni való feladat, ugyanakkor nehéz elképzelni, hogy mindez sokkal izgalmasabbá váljon. Merthogy a Szálláson való élet várhatóan eleve rém unalmas lesz, ahogy majd a büdös zoknikon, horkoláson, pisilésen és kajaadagokon megy a vita. A feladatokról, amelyek majd „a magyar vadon ura cím” és a 10 milliós főnyeremény megszerzésében kulminálnak, pedig – legalábbis ezen a ponton – nehéz elképzelni, hogy sokkal izgalmasabbá váljanak, és hiába is igyekeznek a Bakonyt valami érintetlen, veszélyes őserdőként ábrázolni, azért tudjuk, hogy hol járunk. Persze, ha a celebeken múlik, ők továbbra is nyilván mindent úgy élnek majd meg, mintha Afganisztánba pottyantották volna le őket egy nagy kosár varázsgombával, de hát nekik ez a dolguk.
Értékelés: 5/10
Az első adást egyébként egy – talán kissé korai – Így készült… műsor követte, amiben hosszan bemutatták, hogyan dolgozták ki az alapvető irányelveket, miként készítették elő a terepet, hogyan dolgozik a technikai stáb és hogyan instruálják a játékosokat. Itt nem voltak celebek – nincs velük amúgy bajom -, csak szakemberek, akik szemmel láthatóan szeretik a munkájukat és a legjobb tudásuk szerint végzik el a rájuk bízott feladatot, és ezt sokkal izgalmasabb volt nézni, mint a kamera előtt jópofizó, egymást keblükre ölelő játékosokat, aki irgalmatlan lelkesedéssel nyomják azt, amit az adott műsor éppen megkövetel, legyen szó jégtáncról, főzésről, karaokéról vagy éppen a Bakonyban rohangálásról.
