A többek között Anger Zsolt által rendezőként is jegyzett A Séf meg a többiek éttermében jó arc a konyhafőnök és zömében szórakoztató a csapata, és bár vannak olcsóbb poénok, az egész meglepően profin lett összerakva.
Sokszor nézünk főzőműsorokat odahaza, no nem mintha túl sokat tanulnánk belőlük, azon túl, hogy érdemes szépen tálalni, de valahogy kikapcsol az ilyesmi, meg ugye étvágyat is csinál. Így aztán logikus, hogy vevő vagyok egy olyan magyar szitcomra, ami egy konyhában játszódik. Amúgy is vevő vagyok minden magyar szitcomra, jöhet minden, csak legyen jól összerakva, legyen egy épkézláb sztorija, és legyenek benne szerethető arcok és jó színészek. Első blikkre – értsd két epizód megnézése után - A Séf meg a többiek hozza mindezt, ha az RTL új sorozata nem is vállalja túl magát, és külön bónuszpont azért, mert Schneider Zoltán tették meg a főszereplőnek, és egy másik pont a genyó rendező: Anger Zsoltért.
Schneider Zoltánt a legtöbben A Viszkis (2017 ) nyomozójaként ismerhetik, fajsúlyos, ugyanakkor könnyed, vicces színész, és a Monet nevű pesti fine dining étterem nehéz természetű séfje, Győzőének szerepe nagyon is passzol rá.
Alkoholista és sportfogadás-függő, könnyű nála kihúzni a gyufát, de jó csapatot visz, vaskosan, de jól megrajzolt karakter, Schneider pedig láthatóan élvezi, hogy a bőrébe bújhat.
Ide, az ő csapatába érkezik egy kissé nyakatekert fordulattal Milán (Jéger Zsombor) zöldfülű, de nagy mellényű szakácsként egyenesen egy laktanyáról – hogy elengedte-e a sereg vagy mit csinált ott, az kissé össze lett csapva, de tulajdonképpen lényegtelen részlet, a lényeg az, hogy bizonyítania kell, hogy az utcáról becsöppenve kiérdemli a helyét. A helyzetet bonyolítja, hogy az apró termetű srácnak korábban valahogy sikerült összejönnie egy egyéjszakás kalandra az étterem csinos ügyvezető menedzserével (Dobos Evelin ), akit rögtön faképnél is hagyott. Jobban belegondolva ez a Milán gyerek egy igazi pöcs, és nagy kérdés, mit kezdenek majd vele.
Merthogy az alaphelyzet jó, viszont nem feltétlen tudni, innen merre és hová. Az viszont bíztató, hogy a készítő, a Hámori Barbara-féle Scripted Productions ezúttal nem kockáztatott, mint azt az egyre céltalanabb Hotel Margaret esetében tették. Újra feldolgoztak, most az orosz Kuhnya, azaz a négy évadot megélt Igen, séf! (2012) adaptációjáról van szó – az eredetire kacsinthat ki a Fehér László által játszott orosz srác is. Ami bíztató az is, hogy a Milánt alakító, eddig csak kisebb szerepekben látott Jéger Zsombor, aki kicsit olyan, mint egy magyar Gael Garcia Bernal, egyrészt jól viszi a karaktert, másrészt megállja a helyét a tekintélyt parancsoló Schneiderrel szembe. A „társulat” többi része már vegyes felvágott.
A magyar vígjátéksorozatból a jelek szerint kihagyhatatlan Mészáros „Sport szelet”Máté és Csonka András túltolt bohócpárosa inkább idegesítő, már csak azért is, mert egy rendesen pörgő konyhában őket azonnal kivágnák – a pörgéssel a sorozat adós, itt sokszor még látszatmunka sem folyik –, a meleg francia cukrász idejétmúlt poén, de a többi karakter teljesen rendben van. És itt értünk el Anger Zsolthoz. Az vicces, hogy a színész mennyire rákattant a sütés-főzésre: A Konyhafőnök VIP után a Főmenüben csatlakozott Széll Tamáshoz, és itt pedig nem csak szokás szerint remek jelenése van, bár a jelek szerint csak epizodistaként, de Spáh Dáviddal közösen ő rendezi a sorozatot. Aminek a szokásosnál feltűnően jobb párbeszédeiért és nyelvi leleményeiért vezető forgatókönyvíróként Bodzsár Márk (Drakulics elvtárs) felel, és még egy utolsó dicséret a végére, a látványvilág különösen jól sikerült, mind az étterem és csatolt részeit illetően, mind az apró vizuális gegek esetében, és bár ma már egy tévés sorozatnak is illik jól kinéznie, de ez mutatósabb az átlagnál.
Értékelés: egy megelőlegezett 8/10
