Bár jókora történelmi tévedésre alapoz, Mel Gibson legjobb rendezése minden más szempontból elképesztően hiteles és még elképesztőbben izgalmas.
A 2006-os Apocalypto szerintem Mel Gibson messze legjobb rendezése, sőt, kedvenc filmjeim egyike. A viszonylag kevés pénzből, maja nyelven, eredeti helyszínen forgatott film annak idején három Oscar-jelölésig jutott, pedig nagyságrendekkel jobb, mint a most 6 – köztük a legjobb rendezőnek és főszereplőnek járó - jelölésből kettőt meg is nyerő A fegyvertelen katona. Itt ugyanis Gibson egyszerűbb történetet választott, de többet tudott elmesélni vele, bár egy baromi nagy tévedést azért elkövetett, amit viszont csak nagyon kevesen szúrtak ki.
A maja civilizáció végnapjait látjuk, egy egyszerű őserdei vadász szemszögéből. Jaguár Mancs törzse békében él a közép-amerikai dzsungelben, kisgyermeke és gyönyörű, újra várandós felesége van, a faluban mindenki boldogan él, egészen addig, míg egy éjszaka rájuk nem rontanak a fejvadászok. A maja harcosok a túlélőket rabszíjra fűzik, majd hosszú és veszélyes úton egy ünnepélyes ceremóniára hurcolják őket, hogy feláldozzák őket a birodalomtól elfordult isteneknek. Jaguár Mancsnak azonban sikerül megszöknie, és sebesülten próbál hazajutni családjához, akiket időben el tudott rejteni, de bosszúszomjas harcosok veszik üldözőbe.
Az Apocalypto a tökéletes kalandfilm, aminek minden pillanata tökéletesen van felépítve, kezdve a törzs bemutatásán át az első vadászattól a rajtaütésig, az úton át a maja nagyvárosig, a rettenetes, mégis lenyűgöző áldozati szertartásig – amelynek egyes jeleneteit nemrég az Assassin’s Creedben nyúlták le - és az azt követő menekülésig szinte nincs is üresjárat. Ráadásul Gibson és a rendkívül nehéz körülmények között, valóban az őserdőben dolgozó stáb mindent megtett a hitelességért, és azon túl, hogy minden maja nyelven vettek fel, minden kova vagy csont fegyver, testékszer vagy falfestés ezer százalékig autentikus, sőt, az egész történet alapjául a maja bibliának is nevezett híres Popol Vuh szolgált.
Csak annyi nem stimmel, hogy amikor a végén meglátjuk a tengeren felbukkanó spanyol hajókat, sehogy sem jön ki az évszám. A konkvisztádorok érkezésekor a maja birodalom már több száz éve elbukott – és ezt a bukást csodásan harangozza be a film -, akkor már az aztékok voltak soron. Minden más stimmel, és csupán egy dolog zavaró kissé: a stáb digitális kamerákkal dolgozott, amik annak idején még sokszor kísérleti fázisban voltak, és egyes jeleneteknél ez bizony érzékelhető..
