Kinek a Bad Boys jön be, kinek a Men in Black, van, aki a Legenda vagyokra gyógyult rá, és megint van olyan, akinek Muhammed Ali, mi pedig összeszedtük az új filmjével nálunk járt Will Smith legjobb alakításait.
Bad Boys - Mire jók a rosszfiúk? (1995)
A Kaliforniába jöttem után Will Smith sokat küszködött, hogy újradefiniálja saját szerepét, próbálkozott drámával és vígjátékkal, aztán kiderült, hogy az akció is nagyon jól áll neki, sőt. Ehhez persze kellett Michael Bay, aki akcióban tényleg király, és kellett az újrafazonírozott, menőre vett Smith, aki mellé odatették a töpszli, bénácska, de akkoriban népszerű Martin Lawrence-t, hogy hősünk még szívdöglesztőbbnek tűnjön. És a dolog működött, tömény akcióval, jó csajokkal és remek zenével, Will pedig innentől fogva hivatalosan is hollywoodi sztár volt.
Men in Black - Sötét zsaruk (1997)
A Bad Boys után nem volt megállás, mindenki Willt akarta: jött A függetlenség napja, majd Men in Black, ami nem mellesleg ezerszer jobban öregedik, mint a két másik nagy siker. Ez persze Smith partnerének, Tommy Lee Jonesnak is köszönhető, az itt kitalált, elképesztően vicces és sokszínű titkos világnak, - ami a Földön a kulisszák mögött létezik,- és Barry Sonnenfeld fantasztikus rendezésének. Valószínűleg ez a legjobb sci-fi vígjáték, amit valaha is csináltak, és pont ezért volt kár nemrég rebootolni.
A közellenség (1998)
Azt ugyan nehéz elhinni a fiatal Will Smith-ről, hogy államügyész lenne, azt viszont egyszerű, hogy nem hagyja, hogy cicózzanak vele. Merthogy az általa játszott ügyészt valakik figyelni kezdik, valakik vadásznak rá, valakik meg akarják ölni. Egyszer csak - egymástól függetlenül - az Egyesült Államok összes hivatalos és nem hivatalos titkos szervezete a nyomába ered. Ruháiba poloskát varrnak, golyók süvítenek a füle mellett, autók próbálják elgázolni, robbanások próbálják eltörölni a föld színéről. Tony Scott ügyesen mozgatja a szálakat, és Smith-nek olyan veterán színészek segítenek, mint Gene Hackman vagy Jon Voight.
Ali (2001)
Lehet, hogy az előző filmek csináltak igazi sztárt Smith-ből, de Michael Mann és Muhammad Ali szerepe csinált belőle igazi színészt. És sokan nem hittek abban, hogy képes lesz hitelesen eljátszani minden idők legnagyobb bokszolóját, ezt az elképesztő harcost és hihetetlen karaktert, de megcsinálta, méghozzá remekül. Irtózatos mennyiségű izmot pakolt magára, megtanult bokszolni és kitanulta Ali összes modorosságát – és felhasználta saját nagy száját, harsányságát is. Ez valószínűleg Smith legjobb és legmerészebb alakítása.
Én, a robot (2004)
Isaac Asimov és Will Smith nem rossz párosítás! Del Spooner (Smith), a chicagói rendőrség detektívje legújabb ügye során a U.S. Robotics gyár egyik alkalmazottja halálának körülményeit vizsgálja. Az elkövető egy gép, ám ez lehetetlen. Hiszen minden robot agyába be van égetve a robotika három alaptörvénye: gép nem bánthat embert, engedelmeskedik az emberi parancsnak (kivéve, ha ezzel megszegné az első szabályt) és ügyel saját épségére (kivéve, ha ezzel megszegné az első két szabályt). Ha mégis egy robot az elkövető, annak következményei beláthatatlanok.
A boldogság nyomában (2006)
Smith rendszerint óvakodik a drámától, tudja, mennyivel jobban áll neki az akció és a komédia, de ha belevág, akkor rendesen belevág. Hőse, Chris Gardner csak boldogulni akar és ötéves kisfiát eltartani, de egyre lejjebb csúszik, amikor kockázatos lépésre szánja el magát. Feladja állását, és jelentkezik egy bróker cég tanfolyamára. Miközben egyre mélyebbre merül a brókerkedés rejtelmeiben, pénz híján hamarosan várótermek, menhelyek lakói lesznek. Chris bízik abban, hogy jókedvvel, szeretettel minden bajt legyőznek.
Legenda vagyok (2007)
Ha az Ali volt a legjobb alakítása, akkor ez a posztapokaliptus darab a legjobb filmje – vagy ha nem a legjobb, a legemlékezetesebb. Francis Lawrence rendező elképesztő világot épített fel ugyanis az elpusztult, élőhalottak által benépesített Manhattanből és az egyetlen túlélőből, akit saját szabályai tartanak életben – no és rengeteg fegyvere meg német juhász kutyája. A Legenda vagyok megismételhetetlen alapmű, akárhányszor újranézhető, és nem csak azért, mert nagyszerű túlélőfilm, hanem magáról az emberről és a magányról is tud mesélni.
Hancock (2008)
A szuperhős toposz feje tetejére állítása remek ötlet! Hancock például mindenkit megment, ő maga viszont egyre menthetetlenebbnek tűnik. Talán nem kéne szupermennyiségű alkoholt lenyomnia minden este; talán rossz, ha a gyermekek erkölcsös példaképe egy lakókocsiban lakik; talán hiba jócselekedet közben romba dönteni a fél várost. Ezért kell neki egy PR szakember (Jason Bateman), aki talán, de csak talán tud valamit kezdeni az imidzsével. Smith pedig nagyon jól elvan ebben a szituban, talán Charlize Theronnak köszönhetően is.
Sérülés (2015)
Smith egyik legfontosabb filmjét még Amerikában is eldugták a nézők elől, és nem véletlenül. A Sérülés ugyanis a profi sportolók, elsősorban az amerikai futballisták korában rendkívül gyakori masszív agykárosodásról szól, amelyet az általa játszott nigériai származású orvos, Dr. Bennet Omalu törvényszéki patológus fedez fel, Dr. Omalu arra a következtetésre jut, hogy a sportpályafutása során szerzett rengeteg ütközés károsította az általa vizsgált elhunyt sportolók agyát. Az amerikai fociliga nagyhatalmú vezetői természetesen tagadják ezt, az orvosnak keményen meg kell küzdenie az igazáért. Smith pedig mindent jól hoz, az akcentustól kezdve a tudáson át a paranoiáig.
Suicide Squad - Öngyilkos osztag (2016)
Lehet nem szeretni David Ayer sok szempontból valóban félrecsúszott szuperhősfilmjét, ahol az a koncepció, hogy itt miden szuperhős valójában rosszfiú, aki kivételesen a jó oldalra áll, de azt nem lehet elvitatni, hogy Will Smith remek benne. Ő ugyanis Deadshot, a mesterlövész bérgyilkos – és hasonló figurát játszik a most mozikba kerülő Gemini Manben is -, akit a múltja kísért, és aki az Osztag legrutinosabb, legkarizmatikusabb tagja is egyben. Deadshot karaktere önmagában majdnem megmenti a filmet!
