A világ legjelentősebb zenészeitől és bandáitól elvárható lenne, hogy meghódítsák a slágerlisták csúcsait, az olyan előadóknak azonban, mint a The Cure, a Nirvana, a Metallica vagy Jimi Hendrix, ez mégsem sikerült, ami persze az érdemeikből nem von le semmit, pláne, mert sokan nem is a kislemezekre koncentráltak, hanem az élő hangzásra vagy a konceptalbumokra.

A Far Out magazin összegyűjtötte a legmeglepőbb neveket ebben a kategóriában. A toplista utolsó négy helyén a Talking Heads, a Sex Pistols, a Black Sabbath és a Steely Dan végzett.

6. Bruce Springsteen

Bob Dylan zenei fénykora után a rockrajongók évekig azon tűnődtek, hogy vajon látnak-e valaha olyan művészt, aki eléri az ő szintjét. Szerencsére jött egy New Jersey-i srác, aki elkezdett ódákat írni az utcai életről.

Az E Street Band nevű együttese segítségével Bruce Springsteen a világ egyik legnagyobb művészévé vált a munkásemberekről szóló, szemléletes történeteivel. Hőseinek nincs vesztenivalójuk, és inkább meghalnak, csak követhessék az álmaikat. Bár Springsteen szójátékai fenomenálisak, a legtöbb alkalmi hallgató számára talán túlságosan is kifinomultak voltak.

Springsteen így hiába lett a rockzene egyik legnagyobb legendája az Atlanti-óceán mindkét partján, a toplista tetejére nem került fel. Igaz, a 'Dancing in the Dark' című számával közel került hozzá, nem kis részben az MTV számára készített ikonikus klipjének köszönhetően.

Videóklipek, amikről nem tudtad, hogy a legnagyobb rendezők készítették

Martin Scorsese, David Fincher, Brian De Palma és a szakma más titánjai is megcsinálták a maguk videóklipjeit, többnyire olyan zenészeknek, akiket amúgy is bírtak. Lássuk a listát!

Tovább

5. The Cure

A The Cure áramvonalas poszt-punk előadóként és a goth rock egyik előfutáraként utat nyitott az olyan pop-központú dalok előtt, amelyek a lenyűgözően gyönyörű és a szívszorítóan szomorú között húzódó határvonalat követték. Bár a zenekar a nyolcvanas évek végén a Disintegration és a Wish sikerének köszönhetően hatalmas lendületet kapott, a legközelebb a slágerlista tetejéhez a "Love Song" és a "Friday I'm In Love" című kislemezeikkel kerültek, amelyekben Robert Smith lélegzetelállítóan énekel.

A reflektorfényben töltött idejüktől függetlenül a The Cure-t máig hatalmas rajongótábor követi, akik közül sokaknak sikerült a slágerlisták élére törniük, lásd például Chester Benningtont a Linkin Parkból vagy Trent Reznort a Nine Inch Nailsből. Így ha a The Cure nem is fejtette meg a slágergyártás kódját, sok zenésznek utat mutatott.

4. The Who

A hatvanas évek brit zenekarainak hatalmas hulláma átalakította a rock and rollról alkotott képet. Az olyan előadók, mint a Beatles és a Rolling Stones hagyományos blues és pop textúrákkal ötvözték a dalaikat, Pete Townshend pedig a The Who-val megteremtette a konceptuális rock alapjait, azáltal, hogy elkezdett bonyolult történeteket beépíteni a zenéjébe az olyan albumokkal, mint a Tommy és a Quadrophenia. Bár Townshend képes volt az olyan remekműveit, mint a 'Baba O'Riley' és az 'I Can See For Miles', tisztességes pop kislemezekké desztillálni, egyikükkel sem tudtak csúcsra törni.

Igaz, a The Who nem is hagyományos popzenét akart művelni. Az olyan előadókkal együtt, mint a Led Zeppelin, Townshendék gyakorlatilag feltalálták az albumalapú rockzenekari formátumot, és a rajongók is inkább egész műként akarták befogadni a lemezeiket.

3. Jimi Hendrix

Az 1960-as években a Jimi Hendrix Experience nevű zenekarának élén Jimi Hendrix egyik napról a másikra a rockgitározás egyik királyaként vált ismertté, olyan új technikákkal mutatva az utat, amelyeket a legtöbb gitáros a mai napig próbál megfejteni. Hendrix a dalszerzésben is jeleskedett, képes volt kemény rockot játszani az "All Along the Watchtower"-ben és finom balladákat a "The Wind Cries Mary"-ben.

Bár a rajongók értékelték Hendrix technikai komplexitását, a 'Purple Haze' című dala is „csak” a harmadik helyig jutott a brit slágerlistán, miközben olyan előadók, mint a Beatles továbbra is dominálták az élmezőnyt. Hendrix ugyan mindössze 27 évesen meghalt, a gitárzenével kapcsolatos zseniális újításai maradandóak.

2. Metallica

A metál kezdetben nem a nagyközönség zenéje volt, az underground volt a játéktere, az 1990-es években minden idők egyik legnagyobb metálzenekara mégis felkerült a slágerlistára, köszönhetően a Bob Rock producerrel való összefogásnak a The Black Albumon, amelyből olyan rádióbarát slágerek születtek, mint az "Enter Sandman" vagy a "Nothing Else Matters".

Az évtized végeztével azonban a zenekar legközelebb az 'Until it Sleeps' című számmal jutott egy hatalmas slágerlistasikerhez, és ekkor a legtöbb metálrajongó már elítélte kedvenc zenekarát, amiért az alternatív sílushoz közeli színpadi megjelenésével „eladta magát” a mainstreamnek. De valójában a Metallica sosem volt hivatott arra, hogy a slágerlisták kedvence legyen.

1. Nirvana

Sosem könnyű megítélni a világ legnagyobb zenekarait, hacsak nem utólag, így talán kijelenthető, hogy soha nem volt még olyan éles fordulat a rockzene történetében, mint amit a Nirvana tett 1991-ben.

Kurt Cobain a Nevermind című albummal kulturális vezetői címet szerzett, és gyerekek millióit győzte meg arról, hogy merüljenek el a hangos gitárokkal kísért, elidegenedésről szóló dalokban. Mivel a slágerlisták még nem álltak készen arra, hogy a 80-as éveknek vége legyen, a "Smells Like Teen Spirit" című slágerük csak a hatodik helyig jutott, a "Come As You Are" pedig megállt valahol a 30 és a 40 között.

Via: Far Out Magazine