Komoly ambíciói voltak a lemez készítésekor

Az anyag megírása, illetve rögzítése közben elképzelte, hogy ugyanabban a ligában van, amiben Michael Jackson és Prince volt abban az időben.

Határozottan abban a sztratoszférában akartam lenni, amiben ők. Néhány évvel korábban még tökéletesen elégedett voltam azzal, hogy a Top of the Popsban szerepelhettem, de addigra már eljutottam odáig, hogy azt mondtam magamnak: „Meg tudom csinálni azt, amit Michael Jackson.” Pedig ő megcsinálta a Thrillert, baszki! Ma már nem lenne ennyi bátorságom. Szerettem volna ebben a szellemben alkotni, de legfőképp olyan jó zenét akartam csinálni, mint ők.”

Nyugodtan kijelenthetjük, hogy sikerült neki.

Szexualitása nagy hatással volt az albumra

George állítása szerint a korong rögzítése idején lett először igazán szerelmes, méghozzá egy férfiba.

Ezért szól annyi minden a lemezen a szexről. Már akkor tudtam, hogy meleg vagyok, éreztem a szívem mélyén.”

Bár a popikon végül csak 1998-ban vállalta fel másságát a nyilvánosság előtt, a zenekritikusok szerint már a Father Figure soraiban is rejtett utalások vannak az énekes magánéletére.

Néhány hangszerelési megoldás a véletlen műve volt

Az említett Father Figure című dalban például eredetileg egy szokványos pergődob is megszólalt volna, azonban George egyszer anélkül hallgatta meg a számot, és imádta az így kapott eredményt. A pergődobot végül egy csettintés helyettesítette a végleges változatban.

 A dal hirtelen egy gospel felvétellé vált. Néhány dolog a karrierem során az abszolút véletlennek köszönhetően alakult úgy, ahogy, hiszen többször is csak belebotlottam egy-egy hangzásba. Egyszerűen érzem, hogy mikor rezonál valami, ez az egyik áldásom a sorstól.”

Az I Want Your Sex elején hallható, Chris Porter hangmérnök által csak „csikorgó, lüktető basszushangként” leírt effekt pedig csupán egy hibajelenségnek köszönhetően jött létre. Valami elromlott ugyanis szintetizátorokat a stúdióeszközökkel összekötő MIDI egységben, aminek hatására a dobgép furcsa hangokat kezdett kiváltani a szintetizátorokból. Porter alaphelyzetbe akarta állítani a gépeket, de George tetszését elnyerte a furcsa zaj, így végül azt használták fel a dal intrójában.

A korong a fekete közösség körében is nagyon népszerű volt

Amellett, hogy nem csupán a ’80-as évek, de minden idők egyik legsikeresebb lemezét dobta piacra, a Faith-tel George történelmet is írt, ugyanis az első fehér férfi előadó lett, aki az első helyre került az amerikai Billboard fekete zenéket összesítő albumeladási listáján. Ez nagyon sokat jelentett neki, hiszen a soul zenén nőtt fel és a több nagy példaképe is a fekete előadók közül került ki. Erről akkoriban így nyilatkozott:

Sokkal boldogabb voltam, amikor a Faith lett a #1 fekete album, mint amikor a poplistán került az első helyre.”

A lemez emellett az 1989-es American Music Awards gálán is elnyerte a „Legjobb soul/R&B album”-nak járó elismerést, George pedig a „Legjobb soul/R&B férfi előadó” kategóriában is győzedelmeskedni tudott, olyan neveket maga mögé utasítva, mint Michael Jackson és Bobby Brown.

A rajongók és az adók elől Dániába menekült

Az énekes 1986 nyarának végén kezdett bele a Faith munkálataiba a londoni SARM West Studios falai között, azonban a rajongók folyamatosan üldözték. Emellett a Wham! fennállása alatt megszerzett vagyona is arra ösztönözte, hogy elhagyja Angliát és annak magas adókulcsait. Így aztán végül az album nagyobb részét a dániai Puk Recording Studios épületében rögzítette, ami egy olyan korszerű létesítmény volt, melynek megépítését a dán kormány támogatta.

Nem egy tipikus poplemez lett

Habár elképesztő sikeret aratott a mainstream közönség körében, a Faith igen súlyos témákat is érintett dalszövegeiben. A Look at Your Hands a családon belüli erőszakra való utalásokat tartalmaz, a Monkey egy drogfüggővel való szerelmi kapcsolatról szól. A Hand to Mouth pedig két társadalomból kitaszított személyről, egy igazságtevő fegyveresről és egy újszülött gyermekét egy idegen lépcsőjén hagyó prostituáltról mesél. Utóbbiról 2010-ben a következőt mondta el:

Valójában Thatcherről és Reaganről szól, de nem hiszem, hogy sokkal jobban ki tudnám fejezni magam, ha ma kellene megtennem.”

Szólóalbum, a szó szoros értelmében

A mai világ popsztárjaival ellentétben - tisztelet a kivételnek -, George nem támaszkodott egy egész seregnyi külső segítőre. Bármilyen hihetetlen, de ő egymaga felelt a dalokért szerzőként és producerként egyaránt, mindössze egyetlen számot, a Look at Your Hands című tracket írta közösen jó barátjával, David Austin gitáros/énekessel. Ezen kívül pedig minden hangszeren is kipróbálta magát a lemezen. És habár talán nem volt olyan virtuóz mindegyiken, mint Prince, de összességében sokkal közelebb állt hozzá, mint azt sokan elsőre gondolnák róla.

Janet Jackson hangzásából is merített

A Monkey című dalból nem a nagylemezen hallható, minimalista funk verzió vált slágerré, ugyanis az album megjelenése után az énekes felkérte a többek közt Janet Jackson legnagyobb slágereiért is felelős Jimmy Jam-Terry Lewis producer párost, hogy készítsenek egy remixet a számból. Nagyon tetszett neki ugyanis az a munka, amit Janet Nasty című dalán végeztek, és szerette volna, ha a Monkey is egy hasonló hangzással kerülne kislemezre. A duó ezért egy teljesen új hangszerelést készített a dalhoz, sőt, még George-dzsal is újraénekeltették a számot. Az eredeti verziónak csak a vokálsávjait tartották meg, az így kapott modern változat pedig végül egészen az első helyig menetelt az amerikai slágerlistán.

A csúcsra ért vele…négyszer is

Nem csak a Monkey, de a korong további három kislemeze - a Faith, a Father Figure és a One More Try is egészen az amerikai Billboard 100-as mezőny csúcsáig jutott, amivel George az első - és mind a mai napig az egyetlen – brit férfi szólóeladó lett, akinek egyetlen albumáról négy dal is a #1 pozícióba került a tengerentúlon. És azért a maradék két kislemez sem teljesített rosszul: az I Want Your Sex és a Kissing a Fool is a Top 5-ben végzett az Egyesült Államokban.

Magánya a sikere egyik kulcsa volt

Elmondása szerint nagyon boldogtalan és magányos volt, amikor a Faith dalait írta, és úgy gondolta, ez érződött a számokból is, ezzel pedig rengetegen voltak képesek azonosulni, még ha az anyag zeneileg abszolút könnyednek és kommersznek is hatott a maga idejében. Később erről így nyilatkozott:

Az emberek felismerik, ha valaki valóban magányos és nem csak úgy odavet egy morbid dalszöveget. Ironikus, de valószínűleg sosem fogok újra annyi emberhez kapcsolódni, mint amikor igazán egyedül voltam.”