Mi történik, ha egy 17. századi olasz barokk ária, a kortárs táncmozdulatok és egy ipari fénymásoló találkozik? Bodrogi Éva énekesnő és Regős Ábel rendező legújabb együttműködése, a „Che si può fare” videóklipje a klasszikus zenei műfaj határait feszegeti egy egyedülálló, pixillációs technikával készült vizuális alkotásban.
A barokk zene világa és a modern technológia ritkán kerül olyan intim közelségbe, mint Barbara Strozzi Che si può fare (Op. 8) című áriájának új feldolgozásában. Bodrogi Éva és a Veduta Musica Ensemble produkciója nem csupán zenei élmény, hanem egy kísérleti képzőművészeti munka is, amely a „Xerox Animation” technikájával kelti életre a tehetetlen szerelem fájdalmát.
1780 képkocka
A klip vizuális koncepciója Regős Ábel filmrendező nevéhez fűződik, aki a kísérletező vizuális gondolkodásáról és vegyes technikák használatáról ismert. A folyamat egy ipari fénymásoló köré épült: a mozgóképet először fotósorozatokká bontották, kinyomtatták, majd Nagy Judit Borbála képzőművész és Regős Ábel manuálisan, festett rétegekkel avatkoztak be a képekbe.
Végül mind az 1780 egyedi képkockát újra lefotózták, így jött létre az a különleges, lüktető textúra, amelyben a zene, a test mozgása és a festett gesztusok egyetlen organikus struktúrává olvadnak össze.
Barbara Strozzi: A 17. századi szupersztár
A zenei alapanyag Barbara Strozzi, a barokk korszak egyik legtermékenyebb és legtehetségesebb női komponistájának megrendítő áriája. Strozzi korának igazi sztárja volt: énekelt, több hangszeren játszott, és saját szövegeit zenésítette meg. A Che si può fare szövegében az elhagyott szerelmes tehetetlenségében az égiekhez fordul, könnyei pedig felhőből születő esőcseppekként hullanak alá – ezt a szimbolikát fordítja le a klip a vizualitás nyelvére.
Művészeti fúzió a zene érthetőségéért
Bodrogi Éva, a londoni Zeneakadémia régizene szakán végzett specialistája régóta keresi a társművészetekkel való együttműködést. Célja, hogy a klasszikus zenét közelebb hozza a mai nézőhöz, érthetőbbé és érezhetőbbé téve a több száz éves kompozíciókat.
Ebben a törekvésben társult hozzá Takácsy Réka, aki Manchesterben végzett színészként szintén a fúziós produkciók híve. A csapathoz csatlakozott Téri Gáspár fizikai színházi táncos-artista is, akinek mozgása a testet mint erős közlő csatornát használja az érzelmek széles spektrumának megjelenítésére.
A végeredmény egy olyan alkotás, amely hiánypótló a hazai klasszikus zenei videóklipek palettáján, és bebizonyítja, hogy a barokk dráma ma is releváns, ha megtaláljuk hozzá a megfelelő, akár kísérleti vizuális nyelvet.
Stáblista és közreműködők:
Előadók:
Bodrogi Éva – ének
Takácsy Réka – mozgás
Téri Gáspár – mozgás
Vályi Csilla – cselló
Völgyi Attila – lant
Veduta Musica Ensemble
Alkotók:
Rendező, látványtervező: Regős Ábel
Operatőr: Szűcs Gábor
Kellék, berendezés, festés: Nagy Judit Borbála
Smink: Bozsogi Nóra
B kamera/werkfotók: Tamás Péter
Hangmérnök: Osváth Zoltán
Forrás: Papageno
