Vannak embert próbáló kihívások, melyeket az ember legszívesebben az idők végezetéig halogatna, ilyen pl. a 90-esek legnyálasabb magyar dalszerzeményeinek csokorba gyűjtése. Ezúttal azonban nem futamodtunk meg a feladat elől, ugyanakkor Kozsót – mint a nyálkibocsátás Lola T versenyautóját - a fairplay jegyében felfedezettjeivel együtt diszkvalifikáltuk a versenyből.
V-Tech: Vele minden jó
A nők egyik rémálma az érzelmileg elérhetetlen, kötődni képtelen férfi, akivel a közös tervezés a hétvégi IKEA-látogatásig terjed – és ott is inkább húsgolyót zabál a büfében. Az antitézis azonban még ijesztőbb: a jólnevelt zöldmoszat, aki minden találkozóra rózsabokorral érkezik, a lányt Hercegnőmnek szólítja, és Bereczki Zoltán-koncertjegyet vesz születésnapjára. A hasonló egyedet a szeretett nő által kilélegzett szén-dioxid élteti, ugyanakkor leszakad a feje, ha partnere az óramutató járásával megegyezően csavarva megpróbálja eltávolítani őt bőréből. Nos, a V-Tech 1998-ban ezen férfiúi kaszt himnuszát foglalta dalba, kvázi hadüzenetet intézve a tesztoszteronnak.
A.D. Stúdió: Páratlan páros
Az Egyszer megjavulok én talán a legnépszerűbb proletárinduló volt az Internacionálé óta, ugyanakkor az egyik legkártékonyabb üzenettel bíró szerzemény. Mindemellett a Király a „tudom, hogy szar neked, de én már csak ilyen bohém vagyok” mondandóval egyértelműen tisztázta a párkapcsolati viszonyokat, addig az A.D. Stúdió a basset hound-tekintetű bűnbánó visszakuncsorgás eszközével élt. A szövegíró eközben a kocsmai légypapír működési elvét szem előtt tartva, ipari mennyiségű glicerinnel próbálta magához enyvezni hezitáló(?) kedvesét. Ám már a „lelkemet eladnám egy csókodért” sorral rászolgált volna egy távoltartási végzésre.
TNT: Sírni tudnék
Egy férfi attól (is) férfi, hogy felvállalja az érzéseit – kétség nem férhet hozzá, csupán egy apró lábjegyzet: …kivéve, ha azok áramlásától az Én kicsi pónim és a Gondos bocsok karakterei is kollektíven hánynának pillecukrot. Ez esetben nem árt, ha az illető az elfojtás jegyében kiírt egy komplett banánköztársaságot a Counter Strike-ban, vagy szimplán leborítja magát egy vödör ökörfikás kútvízzel. És Isten látja lelkünket, mindezt csak a vegytiszta jószándék mondatja velünk, ugyanis nem találkoztunk még élő nővel, aki a „sírni tudnék, annyira szeretlek” vallomásra pozitívan reagált volna.
Emberek: Tábortűz
Az Emberek a 90-esek egyik legformabontóbb formációja volt. Bebizonyították ugyanis, hogy nem csupán a szerelmesdal műfajában lehet megalkotni az eperlekvárral leborított bugyirózsaszín minyon zenei megfelelőjét. Erre legalább ilyen remek ürügyet biztosított számukra a nagypapa szellemének megidézése, más kérdés, hogy az öreg talán jobban értékelte volna, ha a Kívánságkosárban küldenek neki egy magyarnótát a túlvilágra címezve. Már csak azért is, mert a Darumadár fialt le a mármarosi víztározó tetején-kaliberű dalokban nem szerepelnek olyan kíméletlen metaforák(?), mint „napszínű a Hold.”
Happy Gang: Kérek egy kulcsot a szívedhez
A 90-es években a Bravo magazin bizonyos szempontból átvette a szülők szerepét. Ugyanis egy komplett generáció a Szerelem, szex, gyengédség rovatból értesült róla, hogy a hóember répaorrától nem lehet áldott állapotba kerülni. (Vagy ha megtörtént az aktus, a hősugárzó kiválóan helyettesítheti az esemény utáni tablettát.) Ugyanezen időre tehető a Backstreet Boys hazai mutációinak megjelenése, akik célközönségét ugyanezen jól informált réteg alkotta. A Happy Gang pedig első romantikus slágerével hasonló tócsát varázsolt köréjük, mint ahogy azt a hóember tette volna szobahőmérsékleten. A Kérek egy kulcsot a szívedhez ugyanakkor a legékesebb példa arra, miért szolgált ebben a korszakban felüdülésként a Ganxsta Zolee és a Kartel.
