A Covid-19-járvány mindenkit – szakembert, laikust egyaránt – váratlanul ért, jóllehet egy világméretű pandémia lehetőségét egyrészről ökológusok, epidemiológusok, infektológusok, másrészről szociológusok, kommunikációs, sőt viselkedéstudományi szakemberek elméletben már régóta elképzelhetőnek tartották. Mégis, szembesülve a ,,valós idejű” történésekkel, a napi fertőzöttségi és mortalitási statisztikákkal, szinte mindenki tudatlannak, illetve zavarba ejtően tapasztalatlannak érzi magát. Különleges időkapszulába kerültünk, szemlélő és egyben érintett kortársai vagyunk egy világjárványnak. Félelmetes, szinte apokaliptikus vihar tombol felettünk, amilyenről a ma élők legtöbbje csak fikciós filmekből szerezhetett korábban bármiféle benyomást. Jelen
idejű szorongásunk mellett az emberiség idővel tanulságokat fog levonni ebből a helyzetből. A kataklizma lecsendesülését követően a biológiai, infektológiai elméleti és gyakorlati tudásanyag tovább gyarapodik. Ez a bővülő tudás nemcsak immunológiai, epidemiológiai, vakcinológiai lesz, hanem – és ez legalább ugyanilyen fontos – a helyzetnek és kezelésének kulturális, humánantropológiai, szociálpszichológiai, mentálhigiéniai tanulságaival is szolgál majd. Szemléletünk a világról, közösségeinkről, a szolidaritásról és egymásról egyaránt változni fog.