Milyen impulzusokra van szüksége a részvételiségnek?
Hogyan hozható elő az utca emberéből a játék? És mennyire tudunk teret adni annak, hogy ne csak a verbalitás szintjén kapcsolódjunk?
A pandémia okozta állapotokban viszonyunk az egykor még természetességgel használt terekhez megváltozott.
Elég egy közeli tüsszentés, hogy testünk memóriája felidézze feladatát és másfél méteres ívben haladjon el a járókelők mellett. A közös kísérletezés során a tereinkben elfoglalt helyünk rejtette játékosságot keressük. A pálya pedig nem más mint maga a színház és környéke.
Az alkalmakon egyszerre vizsgálják a nonverbális részvételiség lehetőségeit, valamint a zárt és a nyitott tér sajátosságait és a bennük létrejövő -covidkompatibilis- interakciós formákat.
A három órás folyamatban olyan eszközöket és játékokat alkalmaznak, melyek teret adnak a kreativitásnak, a közös tudás gyarapításának és a felfedezésnek. Előzetes tudásra vagy játék ismeretekre semmi szükség, bőven elég a nyitottság.

Kényelmes, meleg ruha és cipő ajánlott.