William Shakespeare drámája alapján
Előadja: Robert Wilson
Szöveg: Wolfgang Wiens és Robert Wilson átdolgozásában
Zene: Hans-Peter Kuhn
Ősbemutató: Alley Theater, Houston Texas, 1995.
Video-dokumentáció a varsói és tokiói, élő előadásokról (1997-2000) 95 percben
Felvétel, vágás és gyártás: Change Performing Arts
17:00
Robert Wilson: HAMLET: EGY MONOLÓG LÉTREHOZÁSA – dokumentumfilm, 1 óra
Angol nyelven magyar felirattal.
A vetítést felvezeti Ann Christin Rommen, a Hamlet: Egy monológ és az oedipus előadások társrendezője.
„A formalizmus távolságtartást jelent attól, amit valaki mond vagy tesz. A távolból az ember jobban tiszteli a közönséget. Én a közönségre bízom, hogy tetszés szerint, magától lépjen a színpadra. A mi dolgunk, hogy javaslatokat tegyünk, de nem az, hogy ezekhez ragaszkodjunk.” - Robert Wilson
Shakespeare nagy tragédiájának e rendkívül formális, ám mégis igen személyes megközelítésében Wilson a Wolfgang Weins által készített szövegadaptációt felhasználva egy 15 jelenetben kibontakozó monológban adja elő a Hamletet.
A Hans Peter Kuhn által komponált zenével és hangkompozíciókkal, valamint Frida Parmeggiani jelmezeivel – akik mindketten Robert Wilson hosszú távú munkatársai – megtámogatva azon ritka alkalmak egyikét láthatjuk, amikor a művész előadóként jelenik meg. Nem csupán Hamlet, hanem a Shakespeare gyakran legnagyobb művének tartott dráma valamennyi szereplője életre kel általa. Kellékeket és jelmezeket húz elő egy ládából a klasszikus, történetmesélő színház stílusában; Wilson egyszer Hamlet, majd Gertrúd, Rosencrantz és Guildenstern, máskor pedig ofélia szerepét ölti fel.
Az egyszerű, mégis gyönyörű színpadképben Hamlet életének és halálának összes helyszínét mozgatható kőlapok jelenítik meg, amelyek különböző alakzatokat alkotnak a háttérben folyamatosan változó, finom fényhatásokkal együtt.
Robert Wilson elmondása alapján Hamletet játszani olyan volt, mintha az előadás egy naplóból vagy egy hírlapból került volna ki. A darabbal való azonosulás, beleértve a mozgást, a hangszínt, a szövegmondást és a szöveg keltette asszociációkat, számára nagyon személyes élmény volt. Shakespeare szövege Wilson szerint egy „lerombolhatatlan szikla”. A szöveg monológként való újragondolása alkalmat adott Wilsonnak arra, hogy Hamletet egy visszapillantás közben szólaltassa meg: „Közvetlenül a halála előtt kezdődik, és az utolsó beszédével zárul. Ebben a halál előtti pillanatban, az ember az egész darabot, az egész életet látja. Úgy szemlélhetjük ezt a helyzetet, ahogyan ő is látja azt, vagyis sokféle megnyilvánulása körvonalazódik: láthatjuk gyermekként, egy fiúként; amint szembe kerül egy idősebb emberrel, amint őt hallgatja, vagy maga válik az idősebb személlyé; láthatjuk nőként vagy férfiként...”
