A Magyar Nemzeti Galéria A festő és a múzeum című kamaratárlata a 20. század elején kibontakozó avantgárd művészeti mozgalmak egyik jelentős képviselője, a száz évvel ezelőtt elhunyt Nemes Lampérth József művészetét mutatja be.
Nemes Lampérth József a 20. század elején kibontakozó avantgárd művészeti mozgalmak egyik jelentős képviselője. Bár tragikusan fiatalon, mindössze harminchárom évesen halt meg, így életműve igen szűkre szabott, jelentősége és kortársaira, illetve a későbbi magyar művészetre kifejtett hatása vitathatatlan. Kamaratárlatunkkal Nemes Lampérth halálának 100. évfordulóján, a Szépművészeti Múzeummal és az itt dolgozó kollégákkal kialakult baráti kapcsolatán keresztül emlékezünk meg életéről és művészetéről.
Nemes Lampérth József közvetlen kapcsolatot ápolt a Szépművészeti Múzeum igazgatójával és több munkatársával is. A kiállítás első egysége a festő és a négy muzeológus (Petrovics Elek, Hoffmann Edith, Pogány Kálmán és Wilde János) kapcsolatát mutatja be. Az archív fotók és rövid életrajzi ismertetők mellett válogatást adunk a Nemes Lampérth Józseftől kapott leveleikből, képeslapjaikból.
A tárlat belső termében Nemes Lampérth élete és művészete áll a középpontban. A pályakezdő, vagyis az 1910–1912 közötti évek alkotásai közül az 1912 decemberében, édesapja halálakor készített A ravatal című festménye a legjelentősebb mű, melyet a művész 1918 szilveszterén kelt levelében örök letétül ajánlott a múzeumnak. Párizsi tanulmányainak időszakát (1913–1914) aktképei és a Szajna hídjait ábrázoló grafikái képviselik. Ezt követik az I. világháború idején, a galíciai fronton töltött hónapjai alatt készített alkotásai, amelyeket személyesen tőle vásárolt a múzeum. Az 1916–1918 közötti művek között az életmű olyan fő darabjai láthatók, mint a Háttal álló női akt, illetve A Gellérthegy lejtőjén című olajfestményei. Utóbbit Petrovics Elek, a Szépművészeti Múzeum igazgatója vásárolta meg 1917-ben a Nemzeti Szalon kiállításáról. Szintén itt kapott helyet az a robusztus tussorozat, amelyet 1917-ben, nővérénél tett kolozsvári látogatása alkalmával készített. A terem zárófalán élete utolsó öt évének eseményeit mutatjuk be. A Tanácsköztársaság alatti tevékenységét – amikor a Proletár Képzőművészeti Tanműhely tanáraként dolgozott – jelképezi a barátjával, Kmetty Jánossal közösen készített BE! című toborzóplakát. Berlini emigrációjának időszakából rézkarcai mellett az Önarckép és a Tájkép című litográfiái szerepelnek, melyeket személyesen küldött a német fővárosból Hoffmann Edithnek, a múzeum grafikai gyűjteménye számára. Az életmű lezárását jelentő alkotásai közül Az angyalföldi elmegyógyintézet és a Férfifej című tusrajzait 1921–1922-ben készítette az Angyalföldi Elmegyógyintézetben.
A műveket gazdag dokumentumanyag egészíti ki. Az archív fotók, kiállítási katalógusok mellett itt a Szépművészeti Múzeumban dolgozó barátainak küldött, személyes hangvételű levelek és képeslapok tekinthetők meg. Többek között elolvashatjuk 1917-ben Wilde Jánosnak írt örömteli sorait, amelyekben beszámol a Nemzeti Szalonban bemutatott műveinek hatalmas sikeréről: „a dolgaimnak egészen megdöbbentő volt a hatásuk, – hogy velősen fejezzem ki magamat – mindenki frappírozva volt”, és az 1920 márciusában Hoffmann Edithnek küldött levelét is, amelyben arról tájékoztatja a muzeológust, hogy ígéretet kapott Fritz Gurlitt galeristától kiállításának berlini megrendezésére.
A most látható 32 mű jelentős része a Szépművészeti Múzeum – Magyar Nemzeti Galéria Festészeti és Grafikai osztályának anyagából válogatott alkotás, kiegészítve egy, az MNMKK – Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményéből kölcsönzött plakáttal. A tárlaton elsősorban azok a művek láthatók, amelyeket maga a művész ajándékozott a múzeumnak, vagy közvetlenül tőle vásárolt az intézmény.
Nemes Lampérth József halálát (1924) követően emlékét hosszú időre elfeledték, és csak elvétve szerepelt kiállításon egy-egy műve. Csupán a hatvanas évek elején, Patakyné Molnár Zsuzsa alapos kutatómunkája révén került be a neve újra a magyar művészeti kánonba. Első nagyszabású kiállítása 1963-ban a Magyar Nemzeti Galériában volt, amelyet azóta több tárlat is követett; legutóbb 2016-ban a Kieselbach Galériában volt Nemes Lampérth gyűjteményes kiállítás. Művészetének nagyságát és távolra mutató hatását bizonyítja, hogy napjainkban nem nyílhat meg a modern magyar művészetet bemutató átfogó kiállítás anélkül, hogy valamelyik alkotása ne szerepeljen a tárlaton. Kabinetkiállításunk az életmű eddig feltáratlan darabját mutatja be a közönségnek.
A kiállítás kurátora Rödönyi Rita művészettörténész.
Hozzászólások