Az 1920. évi XXV. törvénycikk „a tudományegyetemekre, a műegyetemre, a budapesti egyetemi közgazdaságtudományi karra és a jogakadémiákra való beiratkozás szabályozásáról” neutrálisnak tűnő címe ellenére az I. világháborút követő korszak első zsidóellenes törvénye volt Európában. Megszüntette az addigi magyarországi gyakorlatot, amely minden érettségi bizonyítvánnyal rendelkező diák számára biztosította a beiratkozás jogát. A törvény végrehajtási utasítása – egy tollvonással megszüntetve a zsidók 1867-es emancipációját – felekezet helyett nemzetiségnek minősítette a zsidókat, és az egyetemi hallgatók közötti arányukat a magyarországi zsidó vallású lakosok szerinti 6%-ra korlátozta. A törvény alkalmazásával megbízott túlbuzgó egyetemi vezetők pedig a baloldali és zsidó felvételizők mellett a nőket is eltanácsolták a legtöbb budapesti egyetemről egészen az 1920-as évek végéig.

A kiállítás képein szereplő fiatal lányok születésük helye és ideje, gazdasági és társadalmi helyzetük, családi és kulturális hátterük, lakóhelyük, felekezetük, apjuk foglalkozása, saját eredeti szakmájuk, későbbi pályájuk szerint nagyon sokfélék. Ami közös bennük, az a tanulás szeretete és a továbbtanulás vágya volt – és az, hogy mindannyiuk életét alapvetően befolyásolta, lehetőségeiket, választásaikat nagymértékben meghatározta, korlátozta a numerus clausus törvény. A tárlat ennek az 1900 és 1925 között született generációnak a sorsát, életútját és kivételes teljesítményeit igyekszik megidézni, feleleveníteni, az ő emlékük előtt tisztelegni.

A kiállítás Szapor Juditnak a Social Sciences and Humanities Research Council of Canada által támogatott „Antiszemitizmus a felsőoktatásban, nőemancipáció és zsidó asszimiláció” című  kutatásához kapcsolódik.