A kiállítás bemutatja, hogy a nagyipari termelés a vegyiparban is lassan bontakozott ki. A vegyi iparágak eleinte még olyan technológiával termeltek, mint az előző században, inkább csak az üzemek száma gyarapodott. Főleg katonai célokra fejlesztették azonban a salétromtermelést, fellendült a sóbányászat, a timsó- és kénsavipar, az üveggyártás miatt pedig a hamuzsírfőzés. Kifejlődött a majolika- és porcelángyártás, ekkoriban létesült a Herendi Porcelángyár. Korszerűen berendezett gyár volt az Ercsi Sörgyár. Fiuméban már a XVIII. század közepétől működött a nádcukor-finomító. Elterjedt a textilszínezés, főként a kékfestő eljárás.

A XIX. század első szilveszterét még gyertyák és mécsesek fényénél ünnepelték. Széchenyi István első angliai útjáról 1816-ban hazatérve már "gázfőző készüléket" készíttetett nagycenki kastélyába. 1837-ben az akkor még új Nemzeti Színházat is házi gázfejlesztô berendezéssel szerelték fel és világították. Jókai Mór szerint "Ennek a gáznak kicsit áporodott savanyúkáposzta szaga volt, de eltűrtük nemzeti büszkeségből". A kiállítás bemutatja a tűzgyújtás ősi eszközeit, a kovakövet és taplót felváltó "mártó gyufát" vagy "gyúló kórót", majd az Irinyi-féle, tökéletesített dörzsgyufát, amely "zajongás nélkül" gyulladt.