Hosszú évtizedek után hazánkban ismét láthatók lesznek a holokausztot túlélő Bokor Miklós alkotásai a Nemes Galériában

A Munkácsy-díjas Bokor Miklós (1927-2019) élete jelentős részében Franciaországban élt és alkotott, ahol a 20. század egyik legkiválóbb művészeként tartják számon, munkái szerepelnek a Pompiduo Központ gyűjteményében is. Jelenleg egy nagyszabású tárlat keretein belül a lyoni Musée des Beaux Arts tereit töltik be festményei, ezzel egy időben hazai kiállítótérben alkotásait hosszú évtizedek után először a Nemes Galériában láthatja a közönség november 30. és december 20. között.

Bokor Miklós eredetileg biológusnak készült, a környezetében zajló folyamatok hátterét szerette volna kutatni. Tehetsége már egészen fiatalon megmutatkozott, azonban a koncentrációs táborok megélt borzalmait követően fordult csak hivatásszerűen az alkotás felé. Természet iránti szeretete viszont nem múlt el nyomtalanul, ez a kiállítás magját képező alkotói periódus képtémáinak kiindulópontja is.

Bokor Miklós érzékeny absztrahált festményein táj- és önreflexiókat figyelhetünk meg, melyek a látott világ képi információinak lejegyzésén túl elvezetnek egy olyan belső pszichés térhez, ahol nem csak sötét és világos, fájdalom és öröm, de a múlt és a jövő szimultán képes megjelenni. Ábrázolásai egyszerre mélyrehatóan drámaiak és légiesen könnyedek. A koncentrációs táborokban megélt szenvedés rétegről rétegre épül bele munkáiba, miközben a befelé figyelés által rázúduló kusza érzelemhalom a természetből nyert pillanatnyi harmónia által kivilágosodik. Képein a külső táj meditatív szépsége az ember hiányának feszültségével a művész egyedi formanyelvén keresztül elevenedik meg.

Alkotásai nem elfedik a szenvedést, hanem tragédiájának emlékei mellett a villanásnyi szépséggel együtt mutatják meg azt. Múltjának oldásaként az illanó jelenségek hatására előtörő érzelmek jelennek meg vásznain, tájai belső világának tükörképei, amelyek nem csak adott pillanatban érvényesek, hanem a mai ember számára is.