A Munkácsy Mihály- és Kossuth-díjas művész Borsos Miklós (1906–1990) Nagyszebenben született, eredetileg ötvösnek tanult, majd autodidakta módon fordult a szobrászat felé. Művészi kibontakozásában a klasszikus műveltség, az itáliai tanulmányutak és a humanista szemlélet játszottak meghatározó szerepet. A két világháború közötti időszakban figyelemre méltó kisplasztikákkal jelentkezett, később a magyar modern szobrászat egyik meghatározó alakjává vált. A figurativitás nála mindig belső tartalmat hordozott: műveiben az emberi alak az időtlenség, a nyugalom és az arány jelképe lett. A finoman formált női fejek, anyaságszobrok, madár- és napmotívumok a költői tömörítés mesterségét mutatják. Köztéri munkái mellett jelentős éremművészeti és grafikai életművet is létrehozott, amelyek ugyanazzal a lírai fegyelemmel és csendes szellemiséggel kapcsolódnak plasztikáihoz. Számos alkotása a Magyar Nemzeti Galériában találhatóak, a Győri Romer Flóris Múzeumban egy állandó kiállítása található és a Budai Várban egy Borsos Miklós emléklakás is látogatható.

A művész 120. születési évfordulója alkalmából rendezett, különböző magángyűjteményekből összeállított megemlékező, értékesítéssel egybekötött kamaratárlat célja, hogy ritkán látható műveken keresztül adjon keresztmetszetet az életművéből. A legritkább, muzeális minőségű márványszobrai mellett több jelentős rézdomboritás és különlegesen ritka tusrajzok valamint egy korai, soha még ki nem állított, 1929 ben Firenzében készült festmény is bemutatásra kerülnek, melyek Borsos érzékeny vonalvilágát és gondolati tömörségét teszik láthatóvá. A válogatott alkotások egymás mellé helyezve világítanak rá arra az időtlen harmóniára, amely Borsos művészetének legfőbb sajátossága.

A tárlattal a Koller Galéria tisztelettel kíván emlékezni a művész és Koller György (1923–1996) galériaalapító közötti szoros barátságra is, aki éppen ebben az évben hunyt el 30 éve, és aki meghatározó szerepet játszott Borsos Miklós műveinek bemutatásában és hazai valamint nemzetközi megismertetésében.