Honoré Daumier (1808–1879) a 19. század egyik legtermékenyebb francia művésze volt: az illusztrált sajtóban megjelent karikatúrái tették ismertté, de rajzokat, akvarelleket, festményeket és szobrokat is készített. Grafikusi munkássága közel 4000 litográfiából és 1000, a rajzai nyomán mások által kivitelezett, elsősorban könyvillusztrációul szolgáló fametszetből áll.
Daumier az 1830-as évek elején politikai karikatúrákkal kezdte a pályáját. Elsődleges célpontja Lajos Fülöp, a polgárkirály volt, de a hatalmát kiszolgáló politikusokat és képviselőket is nevetség tárgyává tette. Legismertebb litográfiái a sajtó- és szólásszabadság védelmében születtek. Az 1835-ben bevezetett szigorú sajtótörvények miatt Daumier a társadalmi szatíra műfajához fordult. A népszerű napilap, a Le Charivari közölte azokat a sorozatait, amelyekkel a párizsi polgárság hétköznapjait, szokásait figurázta ki. (pl. A derék polgárok, Hitvesi erkölcsök, Fürdőzők). Az igazság szolgái-sorozat maró gúnnyal jeleníti meg az ügyvédek túlkapásait, az Ókori történetek az antikvitás iránti rajongást, a Kékharisnyák lapjai pedig az emancipáció szélsőséges megnyilvánulásait teszik nevetségessé. Daumier bravúros rajzai mély emberismeretről tanúskodnak, társadalom-ábrázolása Balzac prózájával rokonítható. 1848–1852 között, a második köztársaság szabadabb légkörében a republikánus elveihez egész életében következetesen ragaszkodó művész ismét több politikai karikatúrát készített, az 1850-es években pedig egyre gyakrabban jelent meg lapjain a színház, illetve a képzőművészeti kiállítások és a műtermek világa. Daumier pályájának utolsó szakaszában drámai erejű, allegorikus ábrázolásokban mutatta be a francia-porosz háború pusztítását illetve a második császárság összeomlását (1870–1871).

„Korunk egyik legjelentősebb emberéről, nemcsak a karikatúra, hanem mondhatnám az egész modern művészet egyik legkiválóbb mesteréről szeretnék most beszélni.”

A tárlat különlegessége, hogy a budapesti Szépművészeti Múzeum 120 Daumier sokszorosított grafikája mellett olyan kortárs magyar művészek alkotásai is szerepelnek, akiket groteszk, ironikus látásmódjuk rokonít a francia grafikussal. Munkáik láttán okkal érezhetjük, hogy Daumier-nak a gyarlóságokat bíráló karikatúrái és mélységes humánumról tanúskodó embertípusai semmit sem veszítettek aktualitásukból.